A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Magó László: Ingázók vasúti-menetkedvezményei 1945 előtt 182

6. táblázat: Másod- és harmadosztályra érvényes tanuló-havijegyek ára pengőben 1928-ban és 1936-ban Kilométer 1928 1936 Kilométer 11.oszt. III.oszt. II.oszt. III.oszt. 1-10 2.00 1.40 3.00 2.10 11 -15 3.00 2.00 4.50 3.00 16-20 3.60 2.40 5.40 3.60 21-27 4.80 3.20 7.20 4.80 28 - 30 6.60 4.40 9.90 6.60 31-40 9.60 6.40 14.40 9.60 41 -50 12.00 8.00 18.00 12.00 51-60 15.60 10.40 23.40 15.60 Munkásbérletek A tanuló-havijegyekhez hasonlóan a rendszeres munkába járás céljára is adott ki a vasút kedvezményes bérletjegyeket. Rendszeres (állandó) munkába járásnak a legalább tizennégy napi folyamatos munkaviszonyt tekintették, amit a munkaadónak időről-időre igazolnia kellett. Ha a munkáltatás bármilyen okból szünetelt, abban az időszakban a kedvezményes utazási igazolvány érvénytelen volt. Munkavállalók számára általában egyhetes időtartamra érvényes bérletjegyeket adott ki a Magyar Királyi Államvasutak. A hetijegyek személy- és vegyesvonatokon napi egyszeri menettérti utazásra jogosítottak a tulajdonos lakóhelyéhez legközelebb eső állomástól a munkahelyhez legközelebb eső állomásig. A hét mind a hét napjára érvényesek voltak (tehát vasár- és ünnepnapon is), a hét közepén váltott munkás hetijegyek szintén a hét végéig voltak érvényesek. A hazautazásnak mindig a beutazás napján kellett megtörténnie, kivéve ha a munkáltató igazolta az éjszakai munkavégzést, ilyenkor ugyanis a hazautazásra a következő napon déli 12 óráig kerülhetett sor. A harmincas években hatnapos munkásjegyeket is forgalomba hoztak (ezek is érvényesek voltak vasár- és ünnepnapra, de vasárnap csak éjjeli munkából történő visszautazásra), melyek valamivel olcsóbbak voltak a hétnapos bérleteknél. 1933tól ún. korlátozott munkás hetijegyeket is kiadtak olyan munkavállalók részére, akiket legfeljebb heti négy napon át foglalkoztattak (7., 8. táblázatot). 1939-től azoknak a munkásoknak a részére, akik munkájuk sajátossága miatt nem tudtak hazautazni minden nap lakóhelyükre speciális munkásjegy vásárlását tették lehetővé, mely tulajdonosát tizennégy napon belül egy menettérti utazásra jogosította fel. A munkás hetijegy váltására jogosító igazolványon tulajdonosának igazoltatnia kellett egyrészt munkahelyének a hollétét munkaadója által, másrészt saját lakóhelyét az illető település elöljárósága által. Az igazolványok érvénytartama három hónap volt. Az érvényesség lejártát követően, vagy a munkaalkalom megszűntével le kellett adni a kiszolgáltató állomáson. A tanuló-havijegyekkel ellentétben a munkás bérletigazolványok igénylését csak 1932-től kötötték a tulajdonos fényképének egyidejű leadásához. Az igazolványokat és a hetijegyeket a vasúti személypénztáraknál lehetett megvásárolni. Ezeket a munkás hetijegyeket az állandó lakóhelyükön kívül fekvő gyárakban, bánya- és ipartelepeken, vagy iparosoknál rendszeresen dolgozó ipari munkások vehetik igénybe, ideértve az iparossegédeket, tanoncokat és napszámosokat is. Nem jogosultak tehát a kedvezményre azok, akiknek a munkahelyükön kívül fekvő tartózkodási helyük nem volt állandó, hanem csupán idényszerű lakóhely (pl. nyaraló). Szintén ki voltak zárva azon személyek akik nem rendszeresen jártak munkába (ilyenek voltak pl. az ipari működésüket önállóan gyakorló mesterek). Ez a fajta utazási kedvezmény (időszakosan fennálló kivételektől eltekintve) kizárólag az ipari munkások számára volt biztosított. Vagyis nem vehették igénybe az ipari munkások körébe nem 188