A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Magó László: Ingázók vasúti-menetkedvezményei 1945 előtt 182

és tíz nap között változott. Vélhetően a hosszabb időre érvényes jegyeket a pihenési céllal utazók vették igénybe nagyobb számban, míg azok, akik valamilyen kényszerítő okból utaztak (ami munkavégzés is lehetett) általában a rövidebb érvényességi idejű jegyeket választották inkább, főleg ha rendszeresen kellett utazniuk. 1880-ban Budapest - Gödöllő viszonylatában 11.404 db, Budapest Isaszeg viszonylatában 4710 db, Budapest - Rákoscsaba viszonylatában 7633 db menettérti jegyet adtak el. Ebben a kimutatásban még nem különböztették meg a jegyeket érvénytartamuk szerint, 1885-ből viszont már olyan adattal is rendelkezünk, mely a két napra érvényes eladott menettérti jegyek számát közli pl. Budapaest - Budaörs (189 db), Budapest - Bia-Torbágy (1009 db), és Budapest - Török-Bálint (376 db) viszonylatában. Sajnos sem a 19., sem a 20. században nem készültek olyan statisztikai kimutatások, melyek az országosan eladott munkás-, és tanulóbérletjegyek száma mellett azt is tartalmaznák: mely viszonylatokra hány darab és milyen típusú kedvezményes menetjegyet, ül. bérletet adtak ki. Ezért közvetett adatokkal dolgoztam. Nem lehet egyértelműen megállapítani, adott időszakban pontosan hány munkás és diák utazott rendszeresen Budapestre dolgozni Ül. tanulni vonattal. Az ingázók számának a megállapítására az 1. táblázat nyújtja a legjobb 1. táblázat: Némely Budapest környéki állomásról hányan utaztak szomszédos forgalomban (zárójelben az adott állomáson vonatra szálló összes utas hány százaléka utazott szomszédos forgalomban). 1896 1901 1905 1909 1911 Gödöllő 40.000 143.828 (97.28%) 133.874 (96.7%) 236.014 (97.5%) 265.271 (93.9%) Rákospalota-Újpest 466.000 516.365 (97.99%) 473.059 (97.9%) 663.848 (97.9%) 769.905 (97.9%) Vácz 298.729 (97.05%) 309.432 (96.7%) 471.868 (92.5%) 528.041 (86.7%) támpontot, amely azt mutatja, hogy bizonyos Budapesthez közeli állomásokról az adott évben hányan utaztak el szomszédos forgalomban, azaz az I. - III. zónán belül. Természetesen egyáltalán nem biztos, hogy ezen személyek mindegyike munka, vagy éppen tanulás céljából utazott volna, de minden valószínűség szerint azért akadtak köztük ilyenek is szép számmal. A zónadíjszabás megszüntetetése után a statisztikák már csak azt mutatták ki, hogy vonatnemenként és kocsiosztályonként hány fő utazott el az adott állomásról, de arról semmiféle adat nincs, hogy ők hová utaztak (feltételezhetjük ugyan, hogy az utasok összlétszámából továbbra is a korábbiakhoz hasonló arányban részesedtek a viszonylag rövidebb távolságra utazók, de biztos adatunk erről nincsen). 1888-ban a Budapest környéki forgalomban 30 km-es távolságra szóló füzetjegyeket is kiadtak I. osztályra 10, II. osztályra 6, III. osztályra pedig 4 forintért. Ebben az évben összesen 271 db I. osztályú, 5385 db II. osztályú és 12151 db III. osztályú menetjegyfűzetet adtak el. Ezek eleinte húsz, később harminc illetve hatvan utazásra jogosítottak személyvonatokon (2. táblázatot). A füzetjegyek használata 1907-ben már általános volt a székesfőváros környékén, viszont annyiban módosult a rendszer, hogy csak állami alkalmazottak, köztisztviselők vehették igénybe, akik naponta utaztak munka- és lakóhelyük között. Félárú jegy váltására jogosító arcképes igazolvány birtokában lehetett igényelni, meghatározott viszonylatra szólt, s hivatalos iratokkal kellett igazolni az állandó lakóhelyet és az állandó alkalmazás helyét is. 184