A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Krámli Mihály: Adalékok az osztrák-magyar dunai kereskedelmi hajózás történetéhez Különös tekintettel a román hadbalépés következményeire (1917) 172

niából és Bulgáriából a Monarchiába. Mindezen felül, 30 görög uszály (amelyeket nem számoltak be a 814 uszály közé) szállított gabonát TurnuSeverinbe, ahol a három üzemképes úszó elevátor rakományukat a Vaskapun áthaladni képes uszályokba rakta.

25 1917 folyamán az Osztrák-Magyar Monarchia mind Németországgal (pontosabban Poroszországgal), mind pedig Bulgáriával megegyezett a dunai szállítások szabályozásáról. A cs. és kir. közös Hadügyminisztérium és a porosz királyi Hadügyminisztérium között 1917. május 14-én született meg a megállapodás. A megállapodás első részében visszamenőleg az 1916. november 20. előtti időszakról egyeztek meg a felek. Ennek első pontjában a romániai gabonaszállításokból visszamaradt 10 millió korona jövedelem egyenlő aránybani elosztásában állapodtak meg. A harmadik pont az 1916. november 20-áig a katonai szállításokra érvényes szállítási tarifát tartalmazta: 2,50 korona kilométerenként és uszályonként völgymenetben és 4,50 korona kilométerenként és uszályonként hegymenetben, tekintet nélkül az uszályok méretére és rakományára. Az ötödik pont kimondta, hogy az úgynevezett civil szállításoknál (nyersanyagok, élelmiszerek - amelyek nem a hadseregek utánpótlását szolgálták) az adott időpontban érvényben lévő társasági tarifák a mérvadóak. 1916. november 21-től a megállapodás szerint mindez úgy módosult, hogy a katonai szállítások esetében a hegymeneti költséget 4,10 koronára mérsékelték kilométerenként és uszályonként. A csökkenést a közös Hadügyminisztérium a háborús kockázatok csökkenésével, és a turnu-severini átrakodás megszüntetésével indokolta. A civil szállítások esetében továbbra is a társaságok díjszabása volt a mérvadó. A porosz Hadügyminisztérium a tárgyalások elején kifogásolta, hogy a romániai szállítások esetén még mindig aranyfrankban történnek az elszámolások, ezért az aranyfrankban számolt tarifákat rögzített árfolyamon (1 aranyfrank=l,47 korona) átszámolták koronába. A megállapodás hetedik pontjában kimondták, hogy a szállítások közben keletkezett 2 KM A Mladiáta-gyűjtemény Döbrentei 1920. 30. sz. melléklet felesleg, illetve hiány a két ország között a szállított mennyiségek arányában oszlik meg.

26 A porosz Hadügyminisztériummal kötött megállapodás záró részében kívánatosnak tartották, hogy Bulgária, illetve Törökország is csatlakozzon a megállapodáshoz. Végül csak Bulgáriával jött létre megállapodás 1917. szeptember 25.-én. A megállapodás célja alapvetően két kérdéskör rendezése volt. Egyrészről a Bulgária számára folytatott dunai szállítások elszámolása, másrészről a bolgár kikötőilletékek és a KSZV hajózási csoportjához tartozó személyek e kikötőkben való ellátásának szabályozása. A bolgár fél a következő kívánságokat adta elő: mivel a hadba lépést követően a bolgár hadsereg a négyes szövetség közös érdekében hajtott végre csapatmozgásokat, ezért ezekért a katonai szállításokért ne kelljen fizetnie. A jövőbeli szállítások esetében pedig a porosz Hadügyminisztériummal májusban megkötött megállapodás feltételeinek alkalmazását kérte, azzal a kiegészítéssel, hogy a fizetést ütemezzék át egy későbbi időpontra. A másik fél, a KSZV vezetése erre azt felelte, hogy a múltbeli katonai szállítások költségeit nem hajlandó egyedül állni, s a jövőbeni szállítások költségeit sem óhajtják meghitelezni. Ezen túl szemére vetette a bolgár félnek, - számos jelentésre hivatkozva -, hogy a bolgár kikötőkben a KSZV-hez tartozó hajók személyzetével messze nem egy szövetséges hatalomtól elvárható módon viselkednek. A bolgár fél ez utóbbira azt válaszolta, hogy ezek csak egyedi, elszigetelt esetek lehetnek. Végül az osztrák-magyar fél tiltakozott amiatt, hogy a bolgár kikötőben kikötőilletéket szednek a KSZV hajóitól, még azoktól is, amelyek szállítmánya teljes mértékben a bolgár érdekeket szolgálja. A tiltakozásokra válaszolva a bolgár fél ígéretet tett, hogy a katonai szállítások esetében nem szednek kikötőilletéket, míg a többi szállítás utáni kikötőilleték ügyében majd a későbbiekben külön megállapodást kötnek. Az osztrák-magyar fél ugyanekkor felszólította a bolgárokat, hogy sürgősen adják vissza a még náluk lévő osztrák-magyar 26 KMA Mladiáta-gyűjtemény „Niederschrift über die Besprechung im k. u. k. Kriegsministerium Wien vom 7. bis 14. Mai 1917 betreffs Regelung Donaufrachten." (másolat) 178