A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Dr. Eperjesi László: Magyar-román vasútforgalmi kapcsolatok a dualizmus korában (1867-1891) I. rész 156

den tekintetek egymást kiegészítve hozatnak együttességbe, ott lehet megnyugvással föltenni, hogy az összhangzó tervezet mindenkép megfelel az együttes czéloknak. Honvédelmünk szempontjából észak felé a Kárpátok képezik természetes védbástyánkat, melyen a tervezet gácsországi vasút mint homlokvonal, azonkívül a pest-oderbergi balra, a pest-máramarosi Bukovina felé jobbra mint oldalvonalak szerepelnek, s ezek közt egyfelől a kassa-oderbergi, másfelől a szerencsmármarosi transversalis vonalak, hosszant a Kárpátok aljában képezvén a keresztkapcsolatot: a hadműveleti eszközök oly czélszerű összhangzását eredményezik, a melynek döntő előnyét az utóbbi hadjáratokban volt alkalmunk leginkább felismerni. X. A gömöri vonal. Miskolczról a Sajó völgyén Putnokfelé Rozsnyóig s esetleg Dobsináig. A helyi szükségleteknek megfelelőleg lehetetlen, hogy a kormány a gömöri kiterjedt vastermelésre és iparra gondját ne fordítsa. Ezt a paritás elve is megköveteli, mely szerint midőn Stájer vasipar érdekéből a Rudolf-pálya és különösen a pécskanizsai vonal is érvényesíttetnek, a magyar vasiparfőtelepének, Gömörnek érdekéből, e vonalnak is érvényesíttetnie kell. Hazánkban a gömöri vastermelés áll első rendben, s ezt tekintve, mellőzhetlenne válik ezen bár in specie industrialis vonal megállapítása. E vonal hossza Miskolcztól Rozsnyóig tesz 11 2 mf-et. Előmunkálatait a tiszai vasúttársaság már több idő előtt megtétette. Áttekintve már most az egész északi hálórendszert, kitetszik, hogy a vonalak az egész területre lehetőleg egyenletesen oszlanak ugyan fel, de hogy a háló szálai nyugat felé, hol a kivitel iránya határozott, sűrűbben, kelet felé pedig, mint forgalom fejlődésének mintegy előkészítői szerepelnek, ritkábban szövődnek. Az egész hálózat egyébként az időveli fejlődés kívánalmai szerint lesz koronkint kiegészítendő. A harmadik vagyis délnyugati területen, hol a székesfehérvár-győr-bécsi és a kanizsa-soproni pályák már léteznek, egyetlen irány leend, jelenbenjavaslat tárgya és pedig XI. a győr-gráczi vonal. Pápán, Molnárin, hol a kanizsa-sopronit metszi és Fölöstömőn át. E vonal a Dunát s egyik áruhalmozási pontját egyenesen kapcsolja Stájerhon fővárosával, s annak búzáját, lisztjét cserében szállítja ennek vasáért és hegyi termesztvényeiért. Pápa és környéke gyár- és vasiparával, mezei, különösen lisztes bortermesztményeivel, sokkal fontosabb, hogysem e vonal irányzatából kihagyassék. Az egész vonal 30 mf. hosszú. A győr-pápai szakasz 5 ''2 mf Pápától a Stájer határig 16 mértföld, tehát a vonalból a magyar földre egészben 21 ]/

2 nif. esik. Az előmunkálatok a győr-pápai szakaszt illetőleg teljesen elkészítvék, a többi vonalrészekre nézve folyamatban vannak és foganatosításuk annyira haladt, hogy a főirányokat már a közel jövőben határozottan meg lehet állapítani. A délkeleti területen, mely széles oldalával merőben délre támaszkodik, nagy terjedelménél fogva legfőbb vonalként vétetik föl a hálózatba. XII. A muakeresztur-pécsi vonal közben ZákányBarcs-Szt-Lőricz érintésével, illetőleg Üszögig, mely a kanizsa-prágerhofi vonallal hozza mindazt érintkezésbe, mi Pécset forgalmi súlypontul használja. Hossza 18 mf, melyből 9 u

2 mértföldet a murakersztur-barcsi és 8 5/

4 mértföldet a barcsüszögi szakasz foglal el. Az egész vonal engedélyezve van és építése a közigazgatási bizottság eljárásának eszközlése után ténylegesen meg fog kezdetni. XIII. A székesfehérvár-pécsi vonal Simontornya felé Szt-Lőrinczre, hol a pécs-kanizsai vonallal a Mecsek elkerülése után találkozik. E vonal közlekedési eszközökben hiányt szenvedő területet vonna be a forgalomba, kivált ha egy Kaposvár felé a gazdag Somogyot rézsut átmetsző gyüjtővonal járulna a forgalom emeléséhez. Hossza 20 mértföld, a rajta tett előfeltételek a választott irány helyességére nézve elegendő biztosítást nyújtanak, mindazonáltal a részletes tanulmányozást még megkívánják. XIV. A villány-eszéki vonal. A pécs-mohácsi vonal villányi sarkalatából kiindulva, egyfelől Pécset, másfelől Mohácsot csatolja Eszékhez, s általa a Bezdánról bevágó alföldi vasút, mind a pécskanizsai, mind az eszék-szlavoniai vonalakon 167