A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Soltész József: A Magyar Középponti vasút első gőzmozdonyai 49

amelyek réteges fa és gumikorongokból álltak, az első fakorong vaslemez borítást kapott. A korai európai vasutaknál az ütközők magasságát és egymástól való távolságát még nem szabványosították, ezért országonként eltérő volt, Magyarországon az osztrák államvasutak 1106 mm magas és a keskeny 685 mm távolságú ütközői terjedtek el először és csak az 1870es években tértek át a szélesebb távolságú ütközőkre. A főkeret alatt találhatjuk a futóművet, amely elől kéttengelyes forgóváz, hátul pedig a főkeretbe mereven ágyazott villába bekötött egyetlen hajtott kerékpár. A hajtott tengely az állókazán előtt helyezkedik el, a rugózását a főkeretekre támaszkodó laprugó-köteggel oldották meg. A hajtottkerék átmérője 1264 mm és 12 küllője van. Korábban írtuk már, hogy a Cockerill gyár a kiskerekű típusból alakította ki a nagykerekű mozdonyokat, valószínűleg ezért küldték a magyar mozdonyokkal kísérőrajzként ezt a hosszmetszetet. A III. táblán a részletrajzok között már a nagyátmérőjű hajtott kerékpár jelenik meg. A forgóváz jellegzetes Cockerill-féle kialakítású. A forgócsap a hosszkazán első része alatt kialakított konzolon keresztül kapja meg a terhelést és a főkeretek alsó részéhez is kapcsolódnak görgős segédtámok, a rugózás laprugókötegekkel történik. Mivel a fő erő átadás a forgóvázra a forgócsapon keresztül történt, a hajtott kerékpár pedig kétoldalt vette fel az erőket, a mozdony hárompontos felfüggesztésű volt a Norris mozdonyokhoz, hasonlóan. A hárompontos felfüggesztés előnyeit a „Derű" mozdonyról írott fejezetben korábban említettem. A Cockerill gyár a rajzon látható forgóváz típust gyártotta a későbbi 2B tengelyelrendezésü mozdonyaihoz is az 1850-es évek végéig.

17 A Schubert-féle rajzon a futókerekek átmérője 790 mm-re adódik, ami megfelel a Magyar Középponti Vasút mozdonyainak. A Bury-féle kazánt a mozdony főkeretébe ágyazták. Az állókazán felső része félgömb alakú, kupolás kialakítású. A kupolát kovácsoltvas lemez szegmensekből szegecselték össze. A kupolát kívülről egy öntött réz félgömb burkolat veszi körül, a tetején nyílással, a rugómérleges biztonsági szelep A Prágai Technikai Múzeumban őrzik egy 2B tengelyelrendezésü, 1848-ban az Északi Allamvasütnak gyártott Cockerill mozdony tervrajzát. számára. A tűzszekrény felülnézetben D alakú, a mennyezetet felülről tartóvasakkal merevítették, oldalról támcsavarokkal rögzítették az állókazán lemezeihez. A tűzszekrényt vörösréz lemezekből készítették. Az acélt csak az 1860-as évektől használták a gőzmozdonygyártásban. A tűzcsőfal egyenes, alul a rostélyt és a hamuládát találjuk. A hosszkazán négy övből tevődik össze, kívülről levegőréssel falécek burkolták hőszigetelés gyanánt. A tűzcsövek hossza 3500 mm, ez megfelel a Magyar Középponti Vasút mozdonyainak. A kupolás állókazánból egy függőleges gőzgyüjtőcső indul ki, egy könyökkel ráfordul a hosszkazán teteje alá és vízszintesen végighalad egészen az első övig, ahol egy lapos négyszögletes dómban helyezték el a tolattyús gőzszabályozót. A hosszkazán második övén található a víztöltő csésze, a harmadik övön pedig a közvetlen rugóterhelésű biztonsági szelep, a Cockerill-féle, rézből készült hangcsillapító toronnyal. (A régi mozdonyok biztonsági szelepei hosszan és éles hangon engedték ki a túlnyomásos gőzt, ezért használták a hangcsillapító csöveket. A Stephenson mozdonyokon használták először ezt a palack formájú tornyot, amit később több gyár is átvett. A magyar Cockerill mozdonyokról készült művészi ábrázolásokon és fotográfiákon ezt a típust láthatjuk, de valószínű, hogy az Északi Államvasút mozdonyain gyárilag is eredetileg ez a hangcsillapító volt felszerelve. A D alakú füstszekrény a fústcsőfallal csatlakozik a hosszkazánhoz. A hosszmetszeten jól megfigyelhető a Cockerill mozdonyok egyik fő jellegzetessége, a sülylyesztett füstszekrény homlokfal. A homlokfalon egy hagyományos kétszárnyú fústszekrényajtót alkalmaztak rögzítőkallantyúkkal. A füstszekrény két oldalára erősítették fel kívülről a ferdén elhelyezett hengeröntvényeket. A hosszmetszeten és a II. táblán lévő keresztmetszeten látható a füstszekrény belső elrendezése, az öntöttvasból készült beömlőés kiömlőcsövekkel. A változtatható kónuszbetétes gőzfúvót a kémény alsó részében helyezték el, a részletei és belső állítórudazata a III. táblán lévő füstszekrény keresztmetszetrajzon tanulmányozható {14. ábra). A kónuszbetét úgynevezett nyitott típusú volt, ami egy szűkebb keresztmetszetű fúvócsőfejként, ha felfelé mozgatták, fokozatosan rásimult az eredeti fúvó belső falára és a legfelső állásban jelentősen leszűkítette a keresztmetszetét. 67