A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Soltész József: A Magyar Középponti vasút első gőzmozdonyai 49

i«i 14. ábra A Schubert-féle III. tábla a Magyar Középponti Vasút első Cockerill mozdonyainak füstszekrény kersztmetszetével és hajtott kerékpár rajzával Fotó: KM. Archívum A változtatható keresztmetszet gőzfúvót a 19. században előszeretettel alkalmazták a mozdonytervezők. A fúvó szűkítésével ugyanis növelték a huzatot a kazánban és - elősegítve a jobb égéstfokozták a kazán gőzfejlesztő képességét. Korábban említettem, hogy a 19. századi gőzmozdonyok a viszonylag nagy átmérőjű gőzhengereikhez viszonyítva kisméretű kazánokkal rendelkeztek az alacsony megengedett tengelyterhelés és konstrukciós okok miatt. Ezért a konstruktőrök minden hatásos eszközt alkalmaztak a gőztermelőképesség fokozására, még a teljesítmény csökkenése árán is. A gőzfúvó méreteinek szűkítése növelte a gőzhengerekben a kiömlési ellennyomást és ezáltal csökkentette a teljesítményt. A viszonylag kis sebességű mozdonyoknál a tervezők megítélése szerint ez nem okozott gondot. Valójában nagyon sok probléma volt a változtatható gőzfúvókkal, mivel a mozdonyvezetők érzésre állították be, ha rosszul kezelték megnőtt a mozdony fajlagos tüzelőanyag-fogyasztása, és jelentősen csökkent a teljesítménye. Ezt jól tükrözik a Magyar Középponti Vasút üzletjelentéseinek kimutatásai a mozdonyok fajlagos tüzelőanyag felhasználásáról. 18 Azonos típusú mozdonyoknál néha kétszeres, háromszoros fajlagos fogyasztás-különbség mutatkozik, a mozdonyvezetőktől függően. A változtatható fúvót a StEG fotográfiák alapján mind az öt 2A típusra felszerelték. A füstszekrény tetején helyezték el a nagyméretű szikrafogós kéményt. A hosszmetszetét megosztva készítette el a rajzoló, papírtakarékossági okokból a szikrafogó felső részét a kémény előtt ábrázolta. A korai gőzmozdony tervezők egyik legnagyobb problémája a szikraszórás csökkentése volt, különösen a fafűtésű mozdonyoknál. Az északamerikai tervezők több mint 1000 szabadalmat nyújtottak be különböző típusú szikrafogókra az 1830-as és 40-es években. (Erre hivatkoztak a Nagy testvérek nyilatkozatuk 5. pontjában.) Szinte minden elképzelhető variációt kimerítettek, de tökéletes megoldást nem találtak. Amelyik hatásosan csökkentette a szikraszórást, az nagyon visszafogta a mozdony teljesítményét a kiömlési ellennyomás növekedése miatt. Végül is legoptimálisabb kompromisszumnak az. úgynevezett turbinás vagy centrifugás szikrafogó bizonyult. Ezt a típust szabadalmaztatta Európában Ludwig von Klein (1813-1881) a Würtembergi Államvasút mérnöke amerikai útjáról visszatérve 1843-ban. A leghatásosabb 19. századi szikrafogó lett Európában, Ausztriában és Magyarországon különösen, előszeretettel alkalmazták a fafűtésű mozdonyokon. A Klein-féle szikrafogós kémény lényegét jól lehet látni a hosszmetszeten. A hengeres kémény alsó részéhez kívülről egy nagyméretű, fémlemezA Magyar Középponti Vasút 1846. és 1849. évi üzletjelentéseinek a mozdonyüzemre vonatkozó kimutatásaiban szereplő adatok. 68