A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Soltész József: A Magyar Középponti vasút első gőzmozdonyai 49

féle szikrafogós kémény, a D alakú füstszekrény két oldalán a ferdén elhelyezett gőzhengerek a középső alátámasztású forgóvázzal, mind tipikus jellemzői a Bécs-Gloggnitzi Vasút 2A tengelyelrendezésű mozdonyainak. A sárvédő lemezek a hajtott kerékpáron és a futókerekeken az 1. és a 2. típust illetve az eredeti Norris mozdonyokat utánozzák. A modell egyik érdekessége, hogy a kerekek küllői ovális metszetűek, pedig az 1840-es években általában T, vagy téglalap keresztmetszetet használtak. Európában csak néhány cég készített ovális metszetű küllővel mozdony kerekeket ebben az időszakban, ezek egyike volt a Cockerill cég, feltehetőleg ezt utánozták a Nagy testvérek. A modell másik érdekessége a Stephenson-féle kulisszás, változtatható expanziójú vezérmű, amelynél azonban a kulisszát fordítva alkalmazták a Nagy testvérek a Gooch-féle vezérműhöz hasonlóan homorú ívvel a gőzhengerek felé, de nem szilárdan rögzítve, hanem a Stephenson-féle állítással. A Bécs-Gloggnitzi Vasút 4. és 6. típusú 2A tengelyelrendezésű mozdonyairól nem maradt fenn fénykép vagy részletes tervrajz, így a részletmegoldásokat tekintve a „Derű" az egyik leghitelesebb megjelenítése ennek a két típusnak. A 2B tengelyelrendezésű 5. típusból viszont megmaradt egy eredeti mozdony „Steinbrück" néven a bécsi Technisches Múzeum gyűjteményében (6. ábra). 6. ábra A bécsi Technisches Museum „Steinbrück" nevű mozdonya. Gyártotta a Bécs-Gloggnitzi Vasút Gépgyára 1848-ban Fotó: KM. Archívum Szólni kell még a „Derű" szerkocsijáról. A modell eredetileg szerkocsi nélkül készült, így mutatták be a Nagy testvérek 1847-ben a bécsi Práterben Sina bárónak és Szolnokon a Magyar Középponti Vasút indóházának ünnepélyes avatásakor Széchenyinek, Kossuthnak és István nádornak. A szerkocsit 1875-ben készítette hozzá Bognár Ferenc gépész Budapesten. A szerkocsi modell az osztrák és a magyar vasutakon alkalmazott 1840-es évekbeli jellegzetes 2 tengelyes típus után készült. Ezt a szerkocsi típust gyártotta a Bécs-Gloggnitzi Vasút Gépgyára, a Specker-féle Fabrik am Tábor cég, a külföldiek közül a Cockerill és a Norris cég is osztrák és magyar megrendelések alapján. Az angol cégek (Sharp, Nasmyths stb.) terjesztették el ezt a típust, melynek jellegzetessége volt, hogy az alsó részében alakították ki teljes szélességében a víztartályt és a tartály tetején helyezték el az ívelt oldalvédek és az első- és hátsóvédek között a tűzifa-, vagy később széntárolót. Az 1850-es évek végéig építették ezt a szerkocsitípust, eleinte 2 tengelyes, később 3 tengelyes változatban. Jellegzetessége volt még ezeknek a szerkocsiknak, hogy keskenyek voltak, többnyire a mozdonyok vezérállásánál keskenyebbek, így jobb rálátás nyílt a hátsó ütközőkre. Széles szerkocsikat csak az 1860-as évektől kezdtek el építeni. A „Derű" szerkocsija formájában jól követi a korabeli eredeti szerkocsikat, stílusában jól illeszkedik hozzájuk, leginkább a Cockerill szerkocsikra hasonlít. Méreteire nem mondható el ugyanez. Túl széles, és egy kicsit alacsony a „Derű"-höz képest, a méretaránya (a nyomtávolságot leszámítva) az 1:5höz áll közelebb. A magasító rácsokat csak az 1850-es évektől kezdték el felszerelni a szerkocsikra, az 1840-es években, amikor a „Derű" készült, még nem használták. (Az a néhány 1840es évekbeli ábrázolás, ami fennmaradt osztrák vagy magyar mozdonyokról, magasító rács nélkül mutatja a szerkocsikat.) Mivel a szerkocsi modell 1875-ben készült, már a széles távolságú ütközőket szerelték fel rá, ellentétben a mozdonnyal, amelyen még a rövid távolságú ütközőket találhatjuk. A „Derű" nyomtávolsága az l:4-es méretarányt figyelembe véve, átszámítva 1524 mm-re adódik, ami azt feltételezi, hogy eredetileg 5 angol láb nyomtávolságú vasút (Oroszország vagy DélAmerika) részére készülhetett mozdony ajánlati mintájaként. Mint már korábban említettem, az 57