A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 365 - Rövid tartalmi összefoglaló a Közlekedési Múzeum XIII. Évkönyvéhez (magyar, angol, német nyelven) 385

Trevithick mozdonyairól, Stephenson „Rockef'-jéről szintén nagyon kevés forrásanyag maradt fenn, történetüket a mai napig is kutatják. A szerző kritikus szemmel elemzi a témában eddig megjelent hazai és külföldi forrásműveket és az újabb kutatási eredmények alapján korrigálja a tévedéseket, hiányosságokat. Ismerteti a Közlekedési Múzeumot szimbolizáló „Derű" mozdony modellel kapcsolatos tévlegendát is, amelynek tisztázására csak az 1960-as években került sor. A továbbiakban részletes tájékoztatót ad a Cockerill, a Norris és a Haswell féle gőzmozdonyok szerkezeti megoldásairól, fejlődéséről. Összefoglalva a Magyar Középponti vasút gőzmozdonyaira vonatkozó több mint 100 éve folyó kutatási eredményeket, megállapítja, hogy az alkalmazott valamennyi típust sikerült meghatározni a „Debreczen" nevű Meyer gyártású gőzmozdony kivételével, továbbá bizonytalanságok mutatkoznak még a Cockerill és a Norris mozdonyok egyes szerkezeti részleteinek tisztázásában. Bálint Sándor. A Csonka 1909. típusú személyautó. A kiállításokon bemutatott régi, veterán autók a gondolatok sokaságát indíthatják el a szakember és nem szakember látogatóban egyaránt. Felidézik a régmúlt korok technikáját, gyártástechnológiáját és rácsodálkozhatunk ma már kihalt, vagy kihalófélben lévő szakmák műremekeire. A szerző tanulmányában részletesen beszámol az autó tervezőjének és gyártójának Csonka Jánosnak munkásságáról és az összeépítés egyes fázisairól. A Csonka 1909 típusú személyautó a legrégibb és az egyetlen megmentett magyar tervezésű személyautó, amely tárgyi bizonyítéka a hazai autóipar korai ébredésének és kiemelkedő értékű exponátuma mind közlekedéstörténeti mind pedig műszaktörténeti szempontból a Közlekedési Múzeum gyűjteményének. Szeibert János: A hajózási műszaki rajztár gyűjteményei. Az ipari munkamegosztás, a kooperáció és a gazdaságos termelésre való törekvés szükségessé tette a műszaki rajzok egységesítését és ezzel együtt a szabványosítást. Az alkatrészek csereszabatossága pontos és szigorú gyártási előírásokat tartalmazó műszaki rajzokat követel meg. A Közlekedési Múzeum tulajdonában lévő műszaki rajzok, dokumentációk összessége a „műszaki rajztár" az archívum egyik legnagyobb gyűjteményét képezi. A műszaki dokumentáció muzeális értéke elvileg azonos a tárgyi gyűjteményekével, valójában tárgypótlónak is tekinthető. A műszaki rajz és a hozzá tartozó dokumentáció lapján a tárgy, jármű eredeti példánya, vagy modellje bármikor elkészíthető. A műszaki dokumentáció néhány lelkes gyűjtő adományozásából, de főleg a hajógyárak bezárását követően százezres nagyságrendben, időben is elhúzódva érkezett a múzeumba. A szerző tanulmánya további részében a hajózási műszaki rajztár gyűjteményéről, mennyiségéről, rendezéséről és feldolgozásáról ad áttekintést. A hajózási rajzokat, dokumentációkat hat gyűjteménycsoportba sorolták be, amelyeket egymástól függetlenül kell kezelni, feldolgozni és tárolni a kutatói munka megkönnyítése érdekében. A feldolgozás során a régebben feldolgozott anyag újrarendezése is szükségessé vált az egységes számítógépes nyilvántartás érdekében. Balogh Gábor: A Közlekedési Múzeum térképtára. A Közlekedéstudományhoz szervesen illeszkedő tudományág a közlekedési földrajz, amelynek képi ábrázolása a térkép. Az archívum térképtárában megtalálhatók az általános földrajzi térképek is, de a Közlekedési Múzeumnak feladata elsősorban a közlekedési térképek gyűjtése, feldolgozása és rendszerezése. A múzeumfennállása óta gyűjti a térképeket, amelyek mindig önálló exponátumai a kiállításoknak és megtalálhatók az évkönyvekben, katalógusokban is. Erre példa lehet az 1910. évi múzeumi katalógus, amelyben 128 darab térképet mutattak be. Mára, a vásárlásoknak és ajándékozásoknak köszönhetően 3912 tétel szám alatt kb. 5000-5200 darab térkép, atlasz van a múzeum gyűjteményében. Az 1990-es évek végén lehetővé vált olyan modern gördülőfiókos szekrények beszerzése, majd beépítése a térképtárba, amelyek lehetővé tették az egész gyűjtemény korszerű, szakmai szempontok szerinti csoportosítását, tárolását. A modern szekrények nemcsak a tárolókapacitás bővítését, hanem - a védőfóliával - ellátott térképek keményfedelű mappákban való tárolásával - az állagmegóvást is szolgálják. A szerző tanulmánya további részében beszámol arról, hogy külön gyűjteménycsoportot alakítottak ki az 387