A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Szabó Attila: Endresz György (1893-1932) 217

A Magyar Aero Szövetség rendező bizottsága által 1931 júniusában kiadott „Tájékoztató a magyar óceánrepülők repülőtéri fogadásának rendezési szabályairól és a fogadtatási ünnepségek tervezett programjáról" füzet záradéka szerint „Ez a tájékoztató az 1930 augusztus havában részben már kiadott tájékoztató rendelkezéseit érvényteleníti!" - vagyis már mindenre fel voltak készülve az itthoniak 1930 nyarán is. A repüléshez meteorológiailag kedvező időszak elmúltával, 1930 őszén az óceánrepülés elhalasztását határozták el a Bizottság és a Magyar Aero Szövetség megbízottjai. Endresz 193l-es visszaemlékezése szerint: „Itt akarok felelni arra a kérdésre, hogy miért nem repültünk át az Óceánon tavaly Szent István ünnepén, ahogy eredetileg szándékoztunk. A válasz egyszerű. A gépet építő gyár tavaly július közepére ígérte a „Justice vor Hungary" szállítását, de a gép csak augusztus végén készült el és akkor is volt rajta még javítani való. Eljött a szeptember, az óceánrepülésekre kedvezőtlen ősz. A start helyén, New-Foundlandban szeptemberben leesik az első hó, köd borul a tájra, heves viharok dühöngenek. Ilyenkor New-Foundlandból Európába startolni istenkísértés nem óceánrepülés. Mi egy nagy magyar gondolatot képviseltünk, nem kockáztathattunk semmit könnyelműen! A Justice vor Hungarynak át kellett repülni az Óceánon és el kellett érnie magyar földre! A „Justice vor Hungary" nem csak óceán-repülőgép volt, több volt ennél - egy nemzet legszentebb eszméjét testesítette. Ezért nem repült el tavaly ősszel a NewFoundlandi partokról." Endresz 1931 tavaszán tért vissza az Egyesült Államokba, hogy ezúttal már mindenképpen a „Justice for Hungary" fedélzetén szálljon le Budapesten. A nem mindennapi feladatra szánt repülőgépen a szériakivitelhez képest számos újabb módosítást hajtottak végre. A számításokat és ezek alapján a műszaki előkészítést Endresz egyik legkedvesebb volt növendéke, Bánhidi Antal végezte. Az átalakítások az út lerepüléséhez szükséges mennyiségű üzemanyag elhelyezésén és a megbízhatóság növelésén túl a gép gurulás közbeni kedvezőbb viselkedését és a navigációs rádióberendezés használatát tették lehetővé. A magyarországi közvélemény egyre izgatottabban fogadta az óceánrepülés előkészítéséről érkező híreket. A pilóták - ismét többszöri halasztás után 1931 július 15-én a neves meteorológus, Kimball professzor előrejelzése alapján indultak el. Helyi idő szerint 13.40-kor szállt fel Endresz György és Magyar Sándor a Harbour Grace-i (Új-Foundland, Kanada) repülőtérről (6. ábra). 6. ábra Start előtti motorbemelegítés, Harbour Grace „Elbúcsúztunk a bennünket idáig kísérőktől és elindultunk. A gép az előbb említett szelíd lejtőn lefelé. A lejtő 1200 méter hosszú, s itt tornyosul az első nehézség. Fel tud-e emelkedni az agyonterhelt gép vagy nem? Tessék elgondolni, hogy a Justice for Hungary a start pillanatában az üzemanyaggal és velünk együtt 40 métermázsa súlyú volt. Ennek csak egyharmada a gép súlya, a többi üzemanyag és mi ketten Magyar Sándorral, a rádiókészülék, műszerek s kevéske élelmiszer. Az. idehaza végzett számítások szerint a Justice for Hungary minden négyzetméternyi területére 153 kilogramm megterhelés esett, ami ezen a téren rekordot jelent! Szóval gurultunk lefelé a lejtőn. Már 700 métert tettünk meg az 1200 méternyi útból, amikor a gép lassan emelkedni kezdett. Igen de előttünk volt még a domb s a tetején fák vannak! A gépet előrenyomtam, a fák már alattunk voltak és mi a domb túloldalán zsákként zuhantunk a tenger felé. A víz. színe felett sikerült a gépet megemelnem s hogy a kellő magasságot elérjem visszafelé repültem, majd a Harbour Grace-i repülőtér felé. Mire a repülőtér fölé értünk már 300 méterre sikerült a Justice for Hungaryt emelnem. Repültem egy kört és neki vágtam az Óceánnak !" 224