A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Bálint Sándor: A MATEOSZ (Magyar Teherfuvarozók Országos Központi Szövetkezete) története I. 151

3-as számú kapujánál kapott helyet, bejárata a Váci u. 1. sz. alatt volt. A III. sz. kirendeltségét nem mozgatta, bár a Fáy utca 9-ben egyre szűkösebb körülmények között folyt a munka. A IV. sz. kirendeltségének címe Budán, a Ganz u. 8-14-ben volt, a Flórián garázsban. Telekiek a központjukban 1934 áprilisában fuvarszerző osztályt szerveztek. Ha valaki az új osztályon keresztül jutott munkához, a helyi fuvarokért 2%-ot, a vidékiekért 5%-ot fizetett a központnak. A vasút rendszeresen ellenőrizte a MATEOSZ teherautóit. Úgy találta, hogy a járművek, bár üzemképesek, az árukat rendesen célba juttatják, azonban jelentős hányaduk pótkerék és tartalék alkatrészek nélkül közlekedik. Úgy ítélte meg, hogy a hiányosság a fuvarbiztonságot veszélyezteti. Azt is megállapította, hogy a járművek többségének nincs vízhatlan ponyvája, emiatt bizonyos árufajtákat nem adhat át a szövetkezetnek továbbításra. Telekiek árajánlatokat kértek ponyvakészítőktől. A pályázók között a MÁV is felsorakozott, ugyanis elszakadt ponyváit átszabással alkalmasnak látta a teherautók rakfelületének letakarására. A visszaemlékezések szerint a vasút ajánlata csupán 25%-ka volt a legolcsóbb kínálatnak. A szövetkezet 100 ponyvát vett át a MÁV-tól. Aki a Rába autógyártól új teherautót vett, kívánságára ponyvával, illetve ponyvatartó acélívekkel is ellátták járművét. Az igazgatóság körrendeletet is kiadott a ponyvák ügyében. „(...) elrendeljük, hogy a jövőben, mindazon esetekben, amikor a vasúti előírások szerint nem nyitott kocsiban szállítható, ún. rámpa-áru kerül elszállításra, a szállítmány megfelelő nagy és jó ponyvával legyen letakarva és lekötve. Ezt a rendelkezést a menetokmányt kiállító körzeteinknek anyagi felelősség mellett kell ellenőrizniök. A tagok ponyvaszükségletének olcsó ellátása érdekében Nyugati pályaudvari kirendeltségünknél és Fáy utcai garázsunkban ponyvakölcsönzőt rendezünk be. Mindkét helyen napi 50 fillér kölcsöndíj ellenében ponyvát kaphatnak. A kölcsönvételkor kétnapi kölcsöndíj, vagyis 1 pengő lefizetendő. A ponyva értékéért a kölcsönvevő tagot teljes anyagi felelősség terheli. A kölcsönzési idő megrövidítése érdekében a ponyvákat a vidéki tagok az érkezési hely kirendeltségénél is beszolgáltathatják, amely azt a legközelebbi, Budapestre induló kocsival fogja díjtalanul visszaszállítani. A kölcsöndíj a visszaszállítás napjáig fizetendő. "

9 Budapesten és az iparosodó városokban a fuvarkereslet megnövekedett. A megyeszékhelyeken kívül a Dunántúlon, valamint Dél-Magyarországon egyre több megrendelés érkezett a kirendeltségekre, ám ezek teljesítése már gondot okozott, kevés volt a MATEOSZ feliratú teherautó. A nagyfuvarozók szívesen fordultak a megbízhatóan működő szövetkezethez, mert garanciát láttak szervezettségükben. Miközben a jelzett régiókban fuvareszközhiány mutatkozott, Budapesten lassan telítődött a piac. Telekiek 1934 júliusában a következő felhívással fordultak a budapesti tagokhoz: „aki közülük könnyebb megélhetés céljából hajlandó telephelyét Budapestről az. alább megnevezett 5 dunántúli város valamelyikébe áttenni, a MATEOSZ igazgatóságánál e célból 15 napon belül jelentkezzék. A tervezett új dunántúli telephely: Szigetvár, Zalaszentgrót, Pápa, Csorna, Zirc." Visszaemlékezésekből ismert, hogy 15-en jelentkeztek, ám a helyszínek megtapasztalása után csupán kilencen költöztek el: Zalaszentgrótra, Zircre l-l tag pótkocsis teherautóval, Csornára 3 tag teherautóval, közülük kettő l-l pótkocsis, és egy tag teherautóval. A MÁV és a MATEOSZ törekedett a rendszeres teherautó-járatok számának növelésére. Megszervezték az Ózd-Miskolc vonalon a rendszeres gyűjtőforgalmat július közepén, augusztus l-jével pedig a Szeged-Mélykút, illetve a BajaJánoshalma közöttit. A miskolcin egy 3 tonnás, a szegedin egy 2,5 tonnás, a bajain egy 4,5 tonnás pótkocsis teherautóval indították be a szolgálatot. A MATEOSZ üzletköre jelentősen bővült, amikor a kereskedelemügyi és a honvédelmi miniszter hozzájárult a hadsereg csapatainak, csapatrészeinek szövetkezeti autón való fuvarozásához. A MÁV örült a két miniszter döntésének, mert a katonaság szállítása sok gonddal járt, így a vonatkozó miniszteri döntést, a 40234/111/1934 sz. leiratot a MÁV elnöksége nyomban Telekiékhez továbbította végrehajtás céljából. A következő hó9 Gépjármű Közlöny, 1934, 7. sz. 1. p. 163