A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Szeibert János: A hajózási műszaki rajztár gyűjteményei 104

vetően nagy mennyiségben, - százezres nagyságrendben - érkeztek a hivatalosan átadott műszaki dokumentációk. Itt meg kell jegyezni, hogy ez a nagy tömegű, nagyon rövid időszak alatt beszállított anyag fogadása és elhelyezése - a közismerten szűk raktári kapacitással bíró Közlekedési Múzeumban - nagy gondot okozott a vezetésének és a munkatársaknak egyaránt. Ezen anyag feldolgozása már elkezdődött az előzőekben vázolt szempontok szerint. A régebben feldolgozott műszaki rajzok újrarendezése - az egységes nyilvántartás érdekében - szükségesé vált, gondolva ezzel a számítógépes adatfeldolgozásra is. A hajózási műszaki rajztárat alkotó gyűjteménycsoportok felsorolását, helyzetét és állapotát a a következőkben ismertetem: 1. Belvízi-, és tengeri hajók, valamint a hajózással kapcsolatos gépek, berendezések, eszközök és létesítmények Származási hely: a rajzgyűjtemény e csoportja nagyon vegyes összetételű, ahány darab annyiféle, sok helyről került az archívum gyűjteményébe. Tartalom: a gyűjtemény nagy történeti értéket képvisel. A 100 éves pauszrajztól a legutóbbi évek kék és fénymásolati rajzokig minden forma megtalálható. Tartalom szerint belvízi- és tengeri hajók, gépek, berendezések, valamint modellrajzok. Megtalálhatók benne a rég megszűnt neves hajógyárak, pl. Schlick-Nicholson vagy Schoenichen-Hartmann, Ganz-Danubius gépes és gépnélküli hajóinak eredeti rajzai, amelyek nem csak a kor műszaki életére vonatkozó fontos információkat tartalmaznak, hanem önmagukban is tárgyi muzeális értéket képviselnek. A gyűjteményben több ókori és középkori hajó rekonstrukciós modell-tervrajz is megtalálható, amelyekhez minden esetben szakszerű szöveges leírások tartoznak. A rajzokat és az ezek alapján elkészített korhű modelleket hitelesnek fogadhatjuk el. A szépen kivitelezett modelleket megtalálhatjuk a Közlekedési Múzeum kiállítótermeiben. Ilyenek, pl. az i.e. 2600 körüli egyiptomi hajó, az attikai triera, a viking vitorlás hajó, H.M.S. Victory I. osztályú vitorlás sorhajó vagy a Reitter Ferenc által 1964-ben elkészített 16. sz. gálya szépen kivitelezett pausz rekonstrukciós modell-tervrajza. Feldolgozás: a rajzgyűjteményt újra fel kellett dolgozni. Most az anyag feldolgozása teljes körű, minden rajz leltári száma rendezve, leltárjegyzékkel és kutatókartonnal ellátva. Mint utaltam rá, az újrafeldolgozás előtt a leltározási munka (az előzőkben már leirt okok miatt) nem a jelenleg aktuálissá váló korszerű adatfeldolgozási követelményeknek megfelelően történt. Ezért vált szükségessé az egyszer már számba vett, feldolgozott anyag újbóli átrendezése. Ez sok esetben bonyolultabb, hosszadalmasabb, mint ugyanennyi anyag elsőkörű feldolgozása, mivel az alapdokumentációhoz, a leltári számokhoz és a leltárkönyvi bejegyzésekhez már nem lehet hozzányúlni. Mennyiség: a leltári számok tételszáma: 550, a feldolgozott lapok száma: 4.500. 2. „Mladiáta"- gyűjtemény Származási hely: a műszaki dokumentáció Mladiáta János neves hajómérnök és folyami flotta törzskapitány múzeumnak átadott hagyatékából származik. Tartalom: a gyűjtemény nagy hajóépítési, hajózástörténeti értéket képvisel. A dokumentáció egy része pausz, a többsége fény- ill. kékmásolt papírrajzok. Megtalálhatók benne a második világháború előtti-és utáni hazai gyártású gépes- és gépnélküli hajók tervrajzai, valamint sok létesítmény, hajóállomás, hajógyár és üzemek dokumentációja is. Feldolgozás: az anyag feldolgozása, beleltározása kb. 1/3 részben megtörtént. A feldolgozási munkáknál nagy segítséget jelent, hogy Petnehazy Zalán hajóskapitány az egész gyűjteményről értékes és részletes leltárjegyzéket készített, amely elősegíti az anyag rendezését és kutathatóságát. Mennyiség: rajzcsomagok száma: I-től XVII-ig: 17 db. 1-től 143-ig: 143 db. Ezen belül: a leltári számok tétel száma: 60, a leltározott lapok száma: 4.000, a leltározatlan lapok száma: 15.000. 3. Balatonfüredi Hajógyár Származási hely: a műszaki dokumentáció Balatonfüredi Hajógyárból térítésnélküli átadással 1984-ben került a múzeum tulajdonába. 106