A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Bálint Sándor: A Csonka 1909. típusú személyautó 94

5. ábra Id. Csonka János ül a kurblis indítású, elektromos világítású autójában 1935-ben, a Műegyetem udvarán csillog, mert létének első évtizedeiben sem polírozták fényesre, de akkor a mindennapi használatra szánt személyautókat nem tették csillogóvá. Karosszériájának külső felületén nincsenek díszítések, mert a 20. század első éveiben ez nem volt divat. Dísztelensége ellenére is megkapta az ezüstérmet az 1934. évi „Concours d'Elegance"-n. A kocsi eleganciája jó arányaiban, egyszerűségében és ápoltságában rejlett. Az európai nagy közlekedési múzeumok egyöntetűen vallják, hogy a régi gépkocsikat, motorkerékpárokat, kerékpárokat nem szabad csillogóvá restaurálni, lakkozni és polírozni, hanem helyreállításuk során ragaszkodni kell az egykor használatos anyagokhoz, javítási módszerekhez, kerülni illik a műanyagalapú színező anyagokat, a metál festékeket, a tükörfényes felületeket. A krómozással is csínján kell bánni, ugyanis akkoriban -az antik autóknál különösennem használták az efféle felületvédelmet. Törekedni kell a korhű eljárásokra és anyagok használatára. A kisautó az előző szempontoknak teljes mértékben megfelel. Az 1909. típusú Csonka-féle személyautó, mint ipar- és közlekedéstörténeti emlék, egy sajátos adatbank, így kiemelkedő érték műszaki emlék a Közlekedési Múzeum gyűjteményi tárgyai között. A jármű az értők számára - önmagában is sugallja kora technika - és kultúrtörténetét, hangulatát, amelyet a kiállítási környezete még inkább segít, idézve a 19. sz. vége, a 20. sz. eleje közlekedéstörténeti atmoszféráját. Az autó századfordulós környezetben áll. Hátterében a 7x2,8 m felületű, homorúan kialakított tablón a korabeli Szent István körút látható a kockakő burkolatával, kétoldalt a maiakkal megegyező emeletes házakkal, háttérben a Margit-híddal, még hátrébb a budai hegyekkel és a török Türbével. E kiállítási egységet egyegy hirdetőoszlop élénkíti, rajtuk korabeli színes plakátok láthatók. Az autó úgy látható, mintha éppen a Szent István körúton haladna a Nyugati pályaudvar felé. Minthogy a panoráma-együttes talaját valódi kockakő burkolja -s ezen áll a Csonka 1909. típusú autó-, a háttérfotón látható kockakőburkolat és a valódi alap szinte egybeolvad. A hangulatot erősíti a korabeli gázlámpa, valamint a közelben álló antik motorkerékpár és más gépjárművek. E kiállítás szomszédságában látható egy metszeteit, korabeli egyenesfogazású sebességváltó, differenciálművel egybeépítve, továbbá egy benzinmotor. Vagyis azok a fődarabok, amelyek a kis Csonkában rejtve maradnak, külön kiállítva azonban tanulmányozhatók. Az érdeklődő tehát a jármű minden részéről kaphat bőséges információt, ha figyelmesen szemléli az egészet és a részleteket. Az átlagos érdeklődésű, nem szakmabeli személyt pedig megállásra készteti a háttér, a környezet sugallta hangulat. Mondhatjuk, a tartalom és a látvány szoros egységet alkot. A Csonka-féle kisautó ma is üzemképes. Miután a Közlekedési Múzeum 1952-ben átvette a járművet az ATUKI-tól, gondosan megvizsgálta, konzerválta, majd 1959-ben bemutatta a „Közlekedési Múzeumért" című kiállításán, a múzeum akkor még háborús sérült épületében. 1961-ben, 14 társával együtt elindította a nagy felvonuláson. A régi gépkocsik, a kis Csonkával együtt először a fővárosban konvojban vonultak fel, majd a következő napon kigurultak a Ferihegyi repülőtérre és bemutatkoztak a csúcstechnikát képviselő versenyautók társaságában, merthogy nemzetközi autóversenyt rendeztek akkor a beton kifutókon. A bemutató-sorozat után néhányszor még részt vett a Csonka egy-egy felvonuláson, ám 1966-tól „csak" pihen és bizonyítja a magyar autóipar gazdag hagyományát, egykor is magas színvonalát. A szerkezet-tartósság, valamint kiállítása környezetének köszönhetően mindenki megismerheti általa a kor autótechnikájának, közlekedésének milyenségét. Adatbankról van szó, kérdezni kell és a konstrukció megadja a választ az érdeklődőnek. 102