A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: A közúti közlekedés az 1950-es években 257

lássák a jászberényi elpolgárosodott egyének a szocialista népgazdaság fejlődésének újabb lépését. A jászberényi Fekete János fuvarozó lakására Vasné Takács Sándort küldte ki, aki a miniszter rendeletére gazdasági felszerelését és jégvermét is lefoglalta. Fekete nem tudta megérteni, milyen törvényes alapja lehet az államosításnak, alkalmazottat soha nem tartott, „... Államosításom megélhetésemet létalapjában támadta meg és a jászberényi kis fuvarosok és a fuvaros szövetkezeti tagok között nem kívánatos pánikszerű félelmet keltett, mert azt hiszik, és azt beszélik, hogy ha engem kis ember létemre államosítottak, akkor így most már rajtuk a sor és államosításuk minden nap várható". ' Azok, akik beletörődtek tulajdonuk államosításába, a kártalanításért, ill. kártalanítási előlegért folyamodtak a minisztériumhoz. Őket is kivétel nélkül elutasították, mert az 1949. évi 20. tve. rendelet 12 §-a a kártalanítást egy későbbi jogszabályra bízta. A törvénysértő államosítás ellen legkitartóbb tiltakozó Fröhlinger Mihály debreceni fuvaros volt. 1950-55 között hét alkalommal fordult beadvánnyal a KPM-hez, 1955-ben egyszer a Pénzügyminisztériumhoz, 1956-ban kétszer a BELSPED-hez és számtalanszor a helyi tanácshoz. Igazának keresésébe 1956-ra teljesen belefáradt, 1956. szeptember 21-én kelt utolsó beadványában azt írta, még egyszer, utoljára megpróbálja ügyét elintézni. 1950-es államosításakor kisfuvarozó volt, sohasem volt tíznél több alkalmazottja: ,Az itteni BELSPED vezetők a törvényre mit sem adva, négy lovamat, szekereimet, a takarmányt, a készpénzemet és kis lakóházamat államosították. Nem érdekelte őket a törvényben megkívánt előfeltétel, ezek helyi kiskirályok voltak és érdemeket akartak szerezni még hullákon való átgázolás esetén is, ha az érvényesülésük úgy kívánta... Én az. államosítás ellen mindenütt eljártam, ahol csak jogorvoslatot reméltem szerezni, megkíséreltem a törvénysértések orvoslását, de az eredmény mind a mai napig nem jelentett mást és többet, minthogy az eljáró hatósági személyek tragédiámat a cinizmus langyos vizében megmártogatták és minden maradt, ami volt. Sem Fekete János jászberényi fuvarozó kérelme a miniszterhez, 1950. máj. 31. OL. XIX-H-la. 121.d. 7607/D/1/105/1950. az igazság, sem a törvényszerűség vonalán egy tollvonást sem tettek". ' Fröhlinger Mihály nem tudhatta, hogy ügyével 1955 végén - 1956 elején a KPM és a Pénzügyminisztérium is foglalkozott, s az egymás közötti levelezésben mindkét tárca illeté-kesei elismerték a törvénysértést. Jogorvoslatot a panaszos ennek ellenére nem kapott, mert a KPM úgy látta, hogy ez az ügy precedens értékű lehet, „amennyiben ilyen megokolás alapján fogat-eszközöket adunk vissza, az államosításokjelentős százaléka hatálytalanítható".' 1952-ben a lófelvásárlások borzolták fel a kedélyeket. A panaszokkal a Belügyminisztérium és a pártközpont is foglalkozott. Azoknak a parasztoknak a lovait vásárolták fel, anélkül, hogy tulajdonosaik el kívánták volna adni azokat, melyek melléktevékenységként fuvarozást is vállaltak. A BELSPED vállalatok névjegyzékeket állítottak össze, mely szekértulajdonosokat bíztak meg fuvarozással. A listákat egyeztették a helyi tanácsok VB. elnökeivel és a helyi pártszervezettel. A nádasdi Nagy Vincétől és és társaitól 10 lovat vettek meg, mert az erdőgazdaság és az útfenntartó vállalat adatai szerint, a gazdálkodás mellett az év nagy részében fuvaroztak. Ifj. Hanos György Gyöngyösről panaszolta, éjszaka 20 rendőr hatolt be hozzá két lovának elvitele miatt. A vizsgálat szerint ez jogszerű volt. A gyöngyösi fuvarosok ugyanis az adóhiány behajtását - azaz a foglalást - úgy akarták megakadályozni, hogy késő este sem tartózkodtak otthonukban fuvareszközeikkel. Amikor a tanács megkezdte a szoros zár alá vételt, a fuvarozók fenyegető magatartást tanúsítottak és olyan lármát csaptak, hogy a szomszédok a segítségükre siettek. Ezért volt szükség egy szakasz rendőrre. A 10 holdon gazdálkodó székesfehérvári B. Kovács Istvánnak és a 12 hold földdel bíró H. Pintér Ferencnek mindkét lovát visszaadták, habár az utóbbi 1951-ben 190 napot fuvarozott és ezért 22596 Ft fuvardíjat kapott. A levéltári iratokból úgy tűnik, ahol a lóhiány kisebb volt, a panaszt könnyebben orvosolták. 1952 májusában a 33 Fröhlinger Mihály beadványa az Állami Ellenőrzési Minisztériumhoz, 1956. szept. 21. OL. XIX-H-la. 121 .d. 34 Romhány'v. Feljegyzés a jogi osztály részére, 1955. febr. 22. OL. XIX-H-la. 121.d. 7607/D/1/375/1950. 271