A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: A közúti közlekedés az 1950-es években 257

személy dolgozik, akik nem valók az Autóközlekedési Főigazgatóság apparátusába. (...) A főigazgatóság munkáját nagyfokú bürokratizmus jellemzi. A racionalizálás során nem hajtották végre az. adminisztráció egyszerűsítésével kapcsolatos feladatokat, sőt olyan vélemények is vannak, hogy azóta még jobban elhatalmasodott a bürokrácia. (...) A rengeteg papírmunka is hozzájárul ahhoz, hogy a főigazgatóság kommunista vezetői igen keveset tartózkodnak a területen, el vannak szakadva a dolgozók problémáitól. (...) A káderek fejlődését nagymértékben hátráltatja az is, hogy a főigazgatóság a feladatok nagyrészét kiveszi az igazgatóságok kezéből. (...) Ivócs elvtárs több feladatot adott a személyzeti osztálynak az ellenséges elemek felmérésére és eltávolításuk ellenőrzésére. Ennek megfelelően a műszakiforgalmi és számviteli vonalon nyilvántartott 702 megbízhatatlan dolgozóból eddig 127 került eltávolításra. Azonban a minisztérium érdekelt vezetőinek, valamint a főosztály felelős vezetőinek látniok kell, hogy döntő eredményt az ellenséges elemek kiszorítására és a vezetés színvonalának javítása terén addig nem fognak elérni, amíg a főosztály, valamint az. igazgatóságok, vállalatok vezető apparátusából ki nem szorítják az oda nem való elemeket". A kemény kritika nem maradt hatástalan. Az osztályidegenek felmérését alig egy hónap múlva, 1956 februárjában ismételten elvégezték, de már sokkal szűkebb - 152 dolgozóra kiterjedő körben. Munkaerőhiány miatt a vizsgálatba szakképzett mérnököket nem vontak be, kizárólag adminisztratív munkaköröben foglalkoztatottakra terjedt ki, mert ez utóbbi dolgozók inkább tűntek nélkülözhetőnek. 1957-ben az államapparátus racionalizálásának címén a gépjármű-közlekedés területéről az alkalmazottak 18 %-át, mintegy 1567 személyt elbocsájtottak. A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozó vállalatoknál, intézményeknél foglalkoztatott gépkocsivezetők közül az 1956-os forradalom alatt tanúsított magatartásuk miatt 1759 fő esetében tettek javaslatot a gépjárművezetői engedély visszavonására. 36 MDP IKO: A gépjármű-közlekedés káderhelyzete, 1956. január 17. 276. f. 95. cs. 94. ő.e. A közúthálózat és a járműállomány 1945 után az közúthálózat legelmaradottabb részének a szakemberek a városokon és községeken átvonuló ún. átkelési szakaszokat tekintették. 1949-ben még 343 községnek nem volt bekötőútja. A legrosszabb Baranya megyében (114 falu), Zalában (101 falu) és Somogyban (67 falu) volt a helyzet (5., 6. táblázat). 1950. január 1-től a törvényhatósági közúti alapok, törvényhatósági jogú városok, községek és magánszemélyek tulajdonában álló, mintegy 14200 km közút állami kezelésbe került. 1950 tavaszán elrendelték, hogy egyes főközlekedési utakon az ellentétes irányú forgalom elválasztására sávokat kell létesíteni. A közutakkal kapcsolatos közigazgatási feladatokat 1950-től a megyei tanácsok közlekedési osztályai intézték. 1954-ben a KPM 12 közúti kirendeltséget szervezett és az ország közútjait állami, megyei és községi (városi) utak csoportokba sorolták. 5. táblázat Útburkolat 1950-ben 1956-ban kő 892 880 keramit 40 37 beton, cementmakadám 1022 1295 aszfalt 531 761 felületi bevonás 498 1475 egyéb 21 20 vizes makadám 22046 21749 gödörkavics 867 735 ki építettlen 2125 1880 közutak hossza összesen: 28042 28832 Az állami úthálózat kiépítettsége, km' Az 1950-es években a közúthálózat korszerűsítésére - az ötéves tervek előírásai ellenére Hanzély: Magyarország közútjainak története. Bp. 1960. 264