A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Krámli Mihály: H.M.S. Victory egy I. osztályú sorhajó és modellje a Közlekedési Múzeumban 90

elérte a 10 csomót (18,52 km/h), míg a többi hasonló hajó csak 8 csomó teljesítésére volt képes. Miután a három ütegsoros hajók eredetileg eleve tengernagyi hajóknak készültek, nem csoda, hogy az impozáns és kiváló hajózási tulajdonságokkal rendelkező VICTORY a tengernagyok körében rendkívül népszerű lett. Miután a VICTORY-t pályafutása során többször is átépítették, nem tudunk minden állapotáról leírást adni, ezért az 1800-1803-as átépítés utáni állapot leírására szorítkozunk, mivel a modell is ezt ábrázolja. Az átépítések ellenére a hajótest alakja, felépítése és szerkezete nem, vagy csak igen kismértékben változott. Az átalakítások általában csak az árbocozatol, a hajóorrt és a tatot, illetve ezek díszítéseit érintették. A hajók fő építőanyaga a fa, méghozzá a tölgyfa volt. Az árbocokhoz hosszú, egyenesen növő fát, fenyőfát használtak. A hajóépítés ekkoriban még inkább kézműves mesterség volt, mint tudomány, és megvoltak a maga félig-meddig babonás szokásai. Ilyen volt például az, hogy a hajó gerincét nem tölgyfából, hanem szilfából készítették, mivel úgy gondolták, hogy az ellenállóbb a korhadással szemben.

4 Hasonló ilyen "babona" volt, hogy amíg a bordázat és a vízvonal feletti palánkozás angol tölgyből készült, a vízvonal alatti palánkokhoz balti tölgyet használtak. Az angol tölgy elsősorban Kent nagy erdőségeiből, a Királyi Tölgyesekből származott. Az erdőket szakemberek járták be, megjelölve a felhasználható és kivágandó fákat. Különösen nagy értéke volt azoknak a fáknak, amelyek úgy görbültek, hogy a megfelelő ívü alkatrészeket lehetett kivágni belőlük, ezt a faanyagot compass-timbernek nevezték. A hajó-építés, különösen a masszív szerkezetű hadihajók építése rengeteg fát fogyasztott. Ezek közül is természetesen a legtöbb fát egy I. osztályú sorhajó építésénél 4 A korhadás valódi természetét nem ismertek, nem tudták, hogy mikroszkopikus gombák okozzák. Sok hajó vesztét okozta, hogy lebontott hajók egyes részeit takarékosságból beépítették új hajókba. A látszólag ép fa pedig már meg volt fertőzve, és ez beépítés után tovább fertőzött. Nem egy hajóra az elkészültét követő öt-hat évben már eredeti árának többszörösét kellett rákölteni a korhadás miatt. használtak fel: a VICTORY-hoz összesen 5760 rakománynyit (load=50 köbláb), ez körülbelül 10.000 köbméter, vagyis 8000 tonna. Ennek körülbelül a harmada került beépítésre, a többi forgáccsá lett.

5 Mint már említettük, az I. osztályú sorhajók nem sólyán, hanem szárazdokkban épültek. A chathami Old Single Dockban 1759 nyarán lefektetett szilfa gerinc (keel) 46 méter hosszú volt, és hét részből ácsolták össze. A gerinc alatt volt az álgerinc (falsé keel), mely a gerincet védte a sérülésektől. A gerincre elöl a szintén több darabból készült orrtőkét (stempost) erősítették, melynek alsó fele körülbelül negyed körben görbült felfelé. A gerinc hátsó végére a fartőkét (stern) állították. Ez volt a VICTORY legnagyobb, egyetlen darab fából készült alkotórésze. A gerincből ágaztak ki a bordák (frame). A faborda nagy méretei és görbülete miatt nem készülhetett egy darabból, hanem több részből (fashion-pieces, futtock) állították össze. Ezeket a darabokat nagy gonddal válogatták ki, különösen ügyelve arra, hogy a rostszálak a borda hajlásvonalát mindenütt kövessék. A 18. században már kettős bordákkal épültek a hajók. Ez azt jelentette, hogy két-két bordát egymáshoz erősítve építettek be, mégpedig úgy, hogy az egyik borda alkatrészei átlapolták a másikét. A sorhajóknál a bordapárokat olyan sűrűn építették egymás mellé, hogy közöttük alig 10 cm hézag volt. A VICTORY bordái legvastagabb részükön 30x30 cm-esek voltak. A bordákat nagy vas csavarokkal erősítették a gerinchez. A bordák felett a hajó gerincvonalában futott végig az belső gerinc (keelson), felülről ez fogta le és rögzítette a bordákat. A bordákat keresztirányban a fedélzeti gerendák (deckbeam) kötötték össze, ezekre szögezték fel a fedélzet padlózatát (deck planking). A fedélzeti gerendák és a bordák összetalálkozásánál vízszintes és függőleges síkban beépített könyökfákkal (knee) adtak nagyobb szilárdságot a hajótestnek. A bordákat kívülről és belülről tölgyfából készült palánkokkal fedték. A legalsó palánkok a gerincbe vésett vájatba (rabbet line) illeszkedtek. A VICTORY 5 Természetesen ez nem ment veszendőbe, a hajógyár munkásai és tisztviselői ezzel fűtötték otthonaikat. 94