A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Krámli Mihály: H.M.S. Victory egy I. osztályú sorhajó és modellje a Közlekedési Múzeumban 90

külső palánkjai 13, belső palánkjai 10 cm vastagok voltak. A belső palánkokat belülről még egy újabb, de sokkal ritkábban álló bordasorral erősítették meg. A palánkokat, melyeket egymáshoz képest eltolva erősítettek fel a bordázatra, végeiken két-két vasszeggel, közbülső részeiken pedig sűrű faszegeléssel rögzítve. A faszegeket látszólag összevissza, nem egy sorban lévő, előre fúrt lyukakba helyezték. Ennek megvolt a maga jelentősége: ha egy sorban lettek volna, egyetlen, a faszegek vonalában végigfutó repedés következtében megszűnt volna a palánk rögzítése. A palánkok közti részt kenderkóccal tömítették. Bizonyos palánkok vastagabbak voltak a többinél, ezek voltak az úgynevezett dörzsfák (wale). Céljuk a hajó oldalának és a palánkozásnak a védelme a sérülésektől. A VICTORY-n három ilyen palánksor volt, a három ütegsor vonalában. Ezek a palánkok aszimmetrikus ötszög alakúak voltak, és éleik facsapokkal kapcsolódtak egymáshoz (butt and hook planking), ezzel is növelve a test szilárdságát. A legvastagabb, alsó dörzsfák (main wale) 25 cm vastagok voltak. A sűrű bordázat és a vastag, kettős palánkozás eredményeként a VICTORY oldala 50 cm vastag, majdnem tömör tölgyfa fal lett, mely bizonyos mértékben védelmet nyújtott az ellenséges ágyúgolyók ellen. Az elkészült hajótest igen tömör, erődszerű benyomást kelt. A hajóorr vízvonal alatti része közel negyed gömb alakú volt. A víz kedvezőbb áramlását az orrtőke meghosszabbítása, a „vízvágó" (cutwater) segítette elő, amely a gömbölyded hajóorr előtt mintegy kettévágta a vizet. A vízvágó a vízvonal felett lendületesen előrenyúlt, felkunkorodó végén helyezték el a hajó orrdíszét. Ezt a felkunkorodó részt és a hajótest oldalának elejét kétoldalt rácsos, kosárszerű alkotás (head rail) kötötte össze, melynek első sorban díszítő funkciója volt. A VICTORY, amely korának legnagyobb hajótípusát reprezentálta, három ütegsoros hajó (three decker) volt. Ez azt jelentette, hogy három fedélzetén a hajó teljes hosszában ágyúkat helyeztek el. A hajónak azonban természetesen háromnál több fedélzete volt. Legalsó fedélzete, mely valamivel a vízvonal alatt helyezkedett el, az úgynevezett orlop volt. Ez fedte le a hajóűrt (hold). A hajóűr alján helyezték el a ballasztot (300 tonna öntöttvas), e fölött pedig mindazokat a szükséges készleteket, amelyek a legénység ellátásához és az ágyúkhoz szükségesek voltak: vizet, élelmiszert, lőport, ágyúgolyókat, tűzifát, stb. Maga a hajóűr több részre oszlott. Elöl, az előárboc vonalában, középen és a tatárboc vonalában három lőszerkamrát helyeztek el, ezek közül az elöl lévő volt a legnagyobb (main magaziné). Az első lőszerkamra és a főárboc között volt a fő hajóűr (main hold). Különböző méretű hordókban itt tárolták a víz és az élelmiszer (sózott hús) nagy részét. A főárboc előtt és mögött lévő tartókban helyezték el az ágyúgolyókat. A főárboc és a középső lőporraktár után következett a hátsó hajóűr (after hold). Ezt követte spirit room, amelyben a tömény szeszt tárolták elhelyezve A főárboc és a középső lőporraktár, és amelyre külön őrség vigyázott, majd pedig a fish room, ahol a füstölt és sózott halat erős szaga miatt elkülönítve tartották. A hátsó lőporraktár mögött végezetül a bread room helyezkedett el, ahol a kétszersültet és a lisztet tárolták, egyben ez volt a hajó patkányainak legkedveltebb tanyahelye.

6 A raktárakat csapóajtón lehetett megközelíteni az orlopról. Az orlop fedélzet első részén raktárak helyezkedtek el, itt tárolták a vitorlák egy részét, az ács felszerelését, az ágyúkhoz, a kötélzethez és a vitorlázathoz való pótalkatrészeket. Ezek mögött tárolták kétoldalt, feltekerve a két horgonykábelt. A két kábel közötti részen további raktárak voltak, vitorlák és ruhák számára. Az orlop hátsó része volt az úgynevezett cockpit. Itt volt például a kapitány személyes holmijainak raktára, valamint több kabin, például a felcseré. Csatában ide hordták le a sebesülteket, ez szolgált a felcser műtőjeként. Nelson is itt halt meg. A következő fedélzet, már a vízvonal felett, az alsó ütegfedélzet (lower gundeck) volt. Itt helyezkedtek el a legnagyobb ágyúk, egyben ez a fedélzet szolgált a legénységnek háló- és étkezőhelyül. Jó időben, napközben, amikor az ágyúnyílások fedelei nyitva voltak, viszonylag szellős és világos hely volt, de rossz időben, illetve éjszaka elviselhetetlen, sötét pokol, amelyben több száz ember zsúfolódott össze. Az alsó ütegfedélzet szintjén, a hajóorrban volt a horgonykábe! 2-2 nyílása. Ezeket sohasem lehetett 6 A tengerészek a patkányokat „molnárok"-nak nevezték, mivel bundájuk állandóan fehér volt a liszttől. 95