A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Krámli Mihály: H.M.S. Victory egy I. osztályú sorhajó és modellje a Közlekedési Múzeumban 90

építés. Ez elsősorban Sir Jacob Ackworth nevéhez fűződik, aki 1715 és 1749 között volt a haditengerészet főfelügyelője. 1719-től kezdve a hajók az úgynevezett establishment-rendszer keretében épültek. Az úgynevezett establishmentek, építési utasítások a legapróbb részletekig előírták a hajók méreteit, és ettől a tervezők nem térhettek el. Ennek következtében sorban épültek a korszerűtlen, kicsi és gyenge vitorlázó tulajdonságokkal rendelkező hajók A haditengerészet emellett az úgynevezett újjáépítés (rebuilt) gyakorlatát folytatta ez lényegében azt jelentette, hogy a kiselejtezett hajó helyeit egy ugyanolyan hajót kellett építeni. A régi, elavult hajókat tehát nem korszerűbb és nagyobb típusra cserélték, hanem helyette egy ugyanolyan korszerűtlen hajót építettek. Az establishment-rendszer a reformtörekvések ellenére, sőt azok ellenében, 1745-ben még merevebbé vált. A szakítás a régi, rossz rendszerrel 1751-től kezdett érlelődni. Az Admiralitás Első Lordja ekkor ugyanis az a George Anson tengernagy lett, aki már közel egy évtizede a hajótervezés reformját sürgette. Az áttörés azonban csak 1755-ben jött el: Ackworth nem kevésbé konzervatív utóda megbetegedett, és Anson rögtön kinevezte favoritját, Sir Thoinas Slade-t a helyére. Ezt a lépését radikális reformok követték a hajótervezés és építés terén. 1755-ben gyökeresen és véglegesen szakítottak az establishment-rendszerrel. Mindezt a tervezés terén fontos szemléletváltozás követte: korábban a hajók megépítését követően döntöttek csak el, hogy milyen fegyverzetet kapnak, 1755 után pedig a fegyverzet a tervek integráns része lett. A legjobb hajókat a fegyverzet „köré", azzal összhangban tervezték. Az establishment-rendszer megszűnése után a tervezőknek a megadott fegyverzetű hajót kellett megtervezniük, a hajótest méretezésében szabad kezet kaptak. A sorhajók legnagyobbika az 1. osztályú sorhajó volt. Az angol flotta I. osztályú sorhajói ebben az időben 100 ágyúsak voltak. Mivel építésük igen sokba került, és sokszor gondot jelentett a megfelelő számú legénység kiállítása, ezekből a hajókból igen keveset építettek. 1755 és az 1805-ös trafalgari csata között mindössze hét 1. osztályú sorhajó épült.

1 Az 1756-ban vízrebocsátott 1 ROYAL GEORGE (1756), VICTORY (1765) ROYAL SOVERE1GN (1785), ROYAL GEORGE (1788), ROYAL GEORGE volt az utolsó, establishment szerint épített 1. osztályú hajó. Amikor 1759 elején Sir Thoinas Slade munkához látott, már nem kötötték a kezét a test méreteire vonatkozó pontos előírások, ezért minden korábbi I. osztályú hajónál nagyobb hajót tervezett. A korábbi 100 ágyús hajókhoz képest az általa tervezett hajó mérete és tűzereje megnövekedett, míg hajózási tulajdonságai sokkal jobbak lettek. A hagyományokkal szakítva alsó és felső ütegsorában 28 helyett 30 ágyút helyezett el, így a régebbi 100 ágyús hajókhoz képest több nehézágyút hordozott. Alsó ágyúablakai a korábban megszokott 3 láb (90 cm) helyett 5 láb (150 cm) magasan voltak a vízvonal felett. Ez kiváló tengerállóságot biztosított a hajónak. A hajótest teljes hossza az orrdísztől a tat leghátsó pontjáig 226 láb és 6 hüvelyk (69 m), legnagyobb szélessége 51 láb 10 hüvelyk (15,75 m), maximális merülése 25 láb (7,6 m) volt. Alsó ütegfedélzetének hossza 186 lábat (56,5 m) tett ki. Főárbocának csúcsa kerek 200 lábbal (61 m) nyúlt a vízvonal fölé. Tonnatartalama 2162 tonna volt, ez körülbelül 3200 tonnás vízkiszorításnak felel meg. Méreteire jellemző, hogy elkészültekor a Royal Navy legnagyobb hajója volt, és az is maradt egészen 1788-ig.

2 A hajó eredeti fegyverzete kereken 100 ágyúból állt. Alsó ütegfedélzeten 30 db 42 fontos

3 ágyút hordott, középső ütegfedélzetén 28 db 24 fontosat, felső ütegfedélzetén, a főfedélzeten pedig 30 db 12 fontosat. Felső fedélzetén (félfedélzet) még további 12 db 12 fontos ágyút helyeztek el. Fegyverzete az idők folyamán többször változott. A ma is látható 1805-ös állapot leírásánál, melyről a modell is készül, részletesebben ismertetjük a hajó akkori fegyverzetét. Az első próbák során bebizonyosodott, hogy Sir Thoinas Slade kiváló hajót tervezett: Hajózási tulajdonságai, vezethetősége és tengerállósága sokkal jobbnak bizonyult a flotta többi három ütegsoros hajójáénál. Sebessége kedvező szélben QUEEN CHARLOTTE (1790) 100 ágyús, és VILLE DE PARIS (1795), HIBERN1A (1804) 110 ágyús hajók. 2 Az 1785-ben vízrebocsátott ROYAL SOVEREIGN valamivel kisebb volt a VICTORY-nál. 3 Az ágyúkat a kilőtt golyó súlya alapján kategorizálták. 1 font=0,454 kg. 03