A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Krámli Mihály: H.M.S. Victory egy I. osztályú sorhajó és modellje a Közlekedési Múzeumban 90

Krámli Mihály H. M. S. VICTORY egy I. osztályú sorhajó és modellje a Közlekedési Múzeumban Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az angol VICTORY Kolumbusz. SANTA MARlA-ja után minden idők második legismertebb hajója. Hírességének, impozáns méreteinek és szépségének köszönhetően mind a mai napig a hajómodell építők egyik legkedveltebb témája közé tartozik. A Közlekedési Múzeum látogatói is megcsodálhatják e történelmi hírű hajó két méternél hosszabb és egy méternél magasabb, M=l:48 méretarányú, igényesen elkészített modelljét (7. ábra). 1. ábra A H.M.S Victory sorhajó modellje A VICTORY, és kortársai, az I. osztályú sorhajók nem csak koruk legnagyobb és legbonyolultabb hadigépezetei, de egyben legnagyobb és legkomplexebb közlekedési eszközei is voltak. Magukban ötvözték a hajóépítő és egyéb mesterségek évszázados, sőt évezredes tapasztalatai mellett a kor tudományának és technikájának számos vívmányát is. E hajók jelentették a fából épült vitorlás hajók korában a hajóépítés csúcsát. A franciákkal vívott hét éves háború idején, 1758-ban az angol parlament elfogadott egy törvényt, mely 12 új sorhajó építését írta elő, köztük egy 100 ágyús 1. osztályúét (az angol haditengerészet ekkoriban hat osztályba sorolta be a hadihajókat, az első három osztály minősült sorhajónak: az I. osztályúak 100 ágyús, három ütegfedélzetes, a 11. osztályúak 90 ágyús három ütegfedélzetes, a III. osztályúak 60-74 ágyús két ütegfedélzetes hajók voltak). Ennek az I. osztályú hajónak azért volt nagy jelentősége, mivel a Royal Navy ekkor csupán öt hasonló méretű egységgel rendelkezett. A hajó terveit Sir Thomas Slade, a haditengerészet főfelügyelője (Surveyor of the Navy) 1759 nyarára elkészítette. A hajó gerincét 1759. július 23-án fektették le a chathami Old Single Dockban. Az I. osztályú hajókat, a kisebb hajókkal ellentétben ugyanis nem sólyán, hanem szárazdokkban építették. Az épülő hajó 1760. október 30-án kapta meg a VICTORY (győzelem) nevet, immár ötödikként a haditengerészet története során. Időközben a nagy igyekezettel elkezdett építés lelassult, mivel a gyár kapacitását lekötötték a javítási munkák. 1762-ben véget ért a háború, ekkor pedig már emiatt nem volt szükség a hajó gyors befejezésére. A hosszan elnyúló építésnek azonban volt egy nagy haszna: a félig fedetlen bordázatnak volt ideje rendesen kiszáradni és összeérni. A hajótest építését 1765ben fejezték be. A kész testet 1765. május 7-én bocsátották vízre. A hajótest ára 63.176 font sterlinget tett ki. A VICTORY a vízrebocsátás után évekig árbocok nélkül horgonyon állt. Békeidőben ugyanis a flotta jelentős részét leszerelték, a legénységet szélnek eresztve, a tisztek pedig kénytelenek voltak fél fizetésből a szárazföldön élni. A VICTORY-t először 1769-ben szerelték fel árbocokkal, és ekkor tartották meg a tengeri próbaútjait. Már a próbautakon kitűnt a hajó kiváló vitorlázási 90