A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)
II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Soltész József: A Közlekedési Múzeum vasúti járműgyűjteményétől a Magyar Vasúttörténeti Parkig 60
17. ábra Az Ó-Szolnoki indóházat 1997-ben a MÁV kívülről felújította a Pest-Szolnok vasútvonal 150 éves jubileumára Fotó: Soltész József A jubileumra a Közlekedési Múzeum a földszinti részben vasúttörténeti kiállítást nyitott meg, amely két hónapig volt látogatható. Az épület belső helyreállítása nem folytatódott, és nem sikerült megfelelő funkciót találni az üzemeltetéshez sem. A Közlekedési Múzeum javaslatát, miszerint vasúti levéltár legyen az épületből, nem fogadta el sem a MÁV Rt., sem Szolnok város önkormányzata. Reméljük, hogy a közeljövőben sikerül új funkciót találni és nem vész kárba a félig felújított indóház épülete. A budapesti skanzen ügyét nagy mértékben segítette a MÁV két nagyszabású nemzetközi rendezvénye, amelyet Angyalföld állomáson tartottak ugyan meg, de az Északi Fűtőház szolgálta ki a járműparádékon felvonuló résztvevőket. Az 1993-ban megtartott "125 éves a MÁV" és az 1996-ban rendezett "150 éves a magyar vasút" jármüparádék a magyar és a szépszámú külföldi látogató körében osztatlan sikert arattak, és a szakmai valamint vasútbarát körökben megérlelték a gondolatot, hogy az Északi Fűtőház területét kell skanzenként kialakítani. 15 Két változatú előterjesztést állított össze a MÁV l5 A nagysikerű vasúti járműparádékról "125 éves a Magyar Államvasutak Járműparádé" címmel 1993-ban és 'A 150 éves magyar vsaút ünnepe" címmel 1996-ban a MÁV adott ki többnyelvű katalógust, a résztvett jármüvek ismertetésével. História Munkabizottság, amelyben az Északi Fűtőház mellett az Istvántelki Főműhely is szóba került, mint lehetséges helyszín. Istvántelek mellett szólt a teljesen fedett kiállítási lehetőség a régi mozdonyszerelde hatalmas csarnokában. Hátránya volt viszont a korlátozott méretű tolópadjárat és a csarnok igen magas átalakítási költsége. Az igazi megoldást az Északi Fűtőház területe kínálta a két fordítókorongos fűtőház épületével és a csatlakozó vágányhálózatával, kiszolgáló létesítményeivel és azzal, hogy a járművek egy része fedett helyen, a másik része szabadtéren kiállítható. Az első ütemben kb. 100 db vasúti jármű, a további ütemekben kb. ugyanennyi helyezhető el bővítésként. A kb. 200 muzeális jármű hosszú távra kielégíti a vasúttörténeti igényeket és nem kényszeríti kompromisszumokra a kiállítások rendezőit. A MÁV Rt. vezetősége végül az Északi Fűtőház területét választotta a skanzen helyszíneként és 2000 július 14-i határidővel elrendelte annak megvalósítását. A helyszín kiválasztása ideálisnak mondható, mivel az 1911-ben épült Északi Fűtőház Magyarország legnagyobb fűtőháza volt a 22 és 34 állásos félkör és háromnegyedkör alakú épületeivel (18. ábra). A második világháború alatt bombatámadás következtében megsérült a 22 állású mozdonyszín tetőzete, ezért a háború után lebontották az épületet és szabadtéri vágányhálózattal és fordítókoronggal üzemelt tovább. A 34 állásos fűtőházat az 1960-as években többször átépítették, míg elnyerte a mai lapostetős kialakítását. A fűtőház az 1930-as években élte fénykorát Fialovits Béla főnöksége idején, abban az időszakban szinte mindegyik teher és gyorsvonati mozdonytípus megtalálható volt a telep vágányain. A gőzvonlatás végéig, 1984-ig egyre csökkenő darabszámban, de mindvégig voltak gőzmozdonyok a fűtőház állományában, sőt az 1985-ben indult nosztalgia gőzmozdonyokat is ide helyezték. Ez kedvező a skanzen szempontjából, mert a vasúti járműveket mozgás közben is láthatják a látogatók. 1998-tól a MÁV Rt. fokozatosan megszüntette az Északi Fűtőház tevékenységét a nosztalgiaüzem kivételével. A skanzen kialakítása a MÁV História Munkabizottság irányításával kezdődött. Időközben Dr. Heller György ny. MÁV vasútigazgató átadta 73
