A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)
II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Dr. Molnár Erzsébet: A magyar közlekedési vállalatok jelvényei 48
Dr. Molnár Erzsébet A magyar közlekedési vállalatok jelvényei A magyar numizmatikai kutatások egyik hiányossága, hogy a jelvényeket szinte teljesen elhanyagolta. A jelvény mindig is mellékterméke volt a numizmatikának, pontosabban annak tekintették. Igaz múltja korántsem olyan régre tekint vissza, mint a pénzeké, érmeké vagy a plaketteké. A többévszázados tárgyak kutatása, gyűjtése mind a közgyűjtemények, mind pedig a magángyűjtők körében nagy múltra tekint vissza. Feldolgozásuk is előrehaladott, a szakirodalom pedig bőséges. A jelvények kutatásához kevés támpontot találunk, alig van irodalma, az általános numizmatikai művek meg sem említik. Igaz talán határesetnek tekinthető, hogy valójában melyik tudományágnak is kellene foglalkozni vele. Alapvetően kétféle jelvényt ismerünk. Az egyik lehet bármilyen tárgy, eszköz vagy esetleg hajviselet, amely viselőjét valamilyen csoporthoz tartozónak mutatja, vagy tisztséget, méltóságot, állapotot fejez ki. Ennek megfelelően az elkülönülést is kifejezheti. Ide tartozik például kokárda, a menyasszony és vőlegény rozmaring kitűzője, a konty, pásztorbot, stb. A színek és a méretek is információhordozók. A jelvények másik kategóriáját azok a kisméretű, általában fémből készült tárgyak képezik, amelyek színes vagy fémszínű, ábrát és szöveget is rendszerint tartalmaznak, ruhára tűzhetők vagy gombolhatok. Tulajdonságai közé sorolhatók az előző kategóriánál elmondottak is. Viselőjének foglalkozását, munkahelyét, korosztályát, világnézetét is elárulhatja a jelvény, de még díszítő elemként is funkcionálhat. A 19. század második felétől számos kulturális és sportegyesület alakult, a jelvények száma is megnövekedett, viseletüknek szabályai voltak. A jelvény hordására méltónak kellett lenni, esetleg időben is korlátozták használatát, vagy például csak meghatározott viselethez, esetleg egyenruhához lehetett feltűzni.' Sajnos az utóbbi évtizedekben ezek a szabályok teljesen érvényüket vesztették. Bárki bármilyen jelvényt viselhet - leszámítva természetesen a tiltott jelképeket tartalmazókat -, boltban, utcán a legváltozatosabb minőségű, sok esetben inkább feltűnést hajhászó jelvényeket lehet kapni. A vállalatok, intézmények, egyesületek jobban ügyelnek a minőségre, azonban a viseletre vonatkozóan már hosszú ideje általános szabály nincs. Például nem kötelező a viselete, könnyen átruházható. A jelvény ma több vonatkozásban reklám funkciót vett át, bár részben az eredeti értelmében is megvolt A funkció nagyon is lényeges vonás egy tárgy esetében, így van ez a jelvényeknél, különösen a vállalatiaknál. A jelvények készülhetnek évfordulóra, propaganda céllal esetleg más tárgyi anyaggal együtt. Ünnepségeken, vállalati rendezvényeken, üzleti tárgyalásokon ajándékként adják át azoknak, akiktől elsősorban rövid vagy hosszú távon üzleteket remélnek, vagy csak egyszerűen gesztusként. Megjegyzendő, hogy a vállalati dolgozók egyáltalán nem, vagy csak ritkán jutnak hozzá ilyen protokollajándékokhoz, legfeljebb a törzsgárda változatban. A jelvény egyik előzménye a pecsét, formája is ezt követi általában, tehát nagyon gyakori a kör alak. Ugyanakkor előzménynek tekinthetjük részben a címereket is, hiszen vannak címerlakú 1 A jelvények információtartalmával, a viselésükhöz kapcsolódó szokásokkal, szabályokkal foglakozik dr.Frisnyák Zsuzsa: A jelvények mint információhordozók c. cikke. Történeti Múzeumi Közlemények 1987-1988 91-98.p. 48
