A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 317 - Fülöp Tibor: Fél évszázados a Magyar polgári- és sportejtőernyőzés 347

Fülöp Tibor Fél évszászados a magyar polgári- és sportejtőernyőzés Mottó Harminchét éves aktív pályafutásom alatt - és azóta is - módom és lehetőségem az ejtőernyőzés történetének, felbecsülhetetlen értékeinek, „kincseinek és fehér foltjainak" kutatása. Senki se vegye tőlem zokon, de élek is a lehetőséggel! Közel 27 évig dolgoztam ejtőernyősként a Magyar Honvédelmi Szövetségnél. A történéseknek én is tanúja és formálója voltam. Jelenlegi munkahelyemen - a Közlekedési Múzeumban - kutatásaimhoz maximális segítséget kapok, melyet ezúton is szeretnék megköszönni. Az ejtőernyő Az ötvenes évek második felében az ejtőernyős sportban (polgári ejtőernyőzésben) gyorsan elterjedtek azok az ejtőernyők, amelyek segítségével pontosabban lehetett földet érni. Ezeknél a típusoknál a kupolán vágott réseken keresztül kiáramló levegő reaktív hatása mozgatta előre az ejtőernyőt, s irányító zsinórokkal a kívánt irányba lehetett haladni. A következő ejtőernyő-generáció a francia LeMoigne találmányából alakult ki a 60-as években. Ez az ejtőernyő-fajta olyan kialakítású volt, hogy jelentősebb mértékű felhajtóerő keletkezett a kupolán, s ez által képes volt a levegőben 45°-os szögben "siklani", azaz 1:1 "siklószámot" értek el. A harmadik fejlődési fokozatot a napjainkban is használt szárnyprofil alakú ejtőernyő kupolák jelentették, amelyek már a kezdetkor az 1:2 siklószámot elérték, illetve meghaladták, s ezeknél a felhajtóerő mértéke jelentős. A homlokellenállás káros jelenség. A szabályozásnál figyelembe vették a meglévő és várható technikai ül. sportbéli fejlődést, s a szakhatósági szabály új módon határozta meg a „ejtőernyő" fogalmát: ,^4z ejtőernyő az a szerkezet, amely működésekor (működésbe lépésekor) összecsomagolt (hajtogatott) állapotból olyan felületű és alakú lesz, amely biztosítja használója szükséges mértékben csökkentett földetérési sebességét." Az ejtőernyő: légijármű. Az ejtőernyőzés biztonsági színvonala megszilárdult, minden más légijárművel azonos jogokat szerzett meg. Mód nyílt az ejtőernyő szélesebb körű alkalmazására. A polgári repülés újraszabályozása (a polgári repülésrőlszóló 1981. évi 8. számú törvényerejű rendelet) új helyzetet teremtet kiadatott a jelenleg is (változásokkal) érvényes 39. számú légügyi előírás, amely az ejtőernyőt légijárműként határozta meg. Hatósági szabályozás A hatósági szabályozás kialakítását indokolta az ejtőernyős sport gyors fejlődése, az ejtőernyőzés elismerése „légi-tevékenységként." A polgári repülés hatósági felügyeleti szerve a - KPM. Légügyi Főigazgatóság - 1957 évi megalakulása után megkezdődött a repülés különböző területeinek a szabályozása, a korábbi hatósági jogosítások bevonása. A polgári repülésről szóló 1964 évi 26 trv. 2§ l\l bek. d., pontja, már az ejtőernyőzést is polgári repülési tevékenységnek deklarálta, s a trv., illetve végrehajtására kiadott 27/1964. / XI. 10 / MFMRPK rendelet alapján megkezdődött a részletes szabályozás. Az addig szerzett tapasztalatok alapján - figyelembe véve a technikai és ismeretbeli fejlődést is - 1975-ben érvénybe lépett az ejtőernyőzést átfogóan szabályozó 39. sz. Légügyi Előírás. 347