A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 317 - Fülöp Tibor: Fél évszázados a Magyar polgári- és sportejtőernyőzés 347

Az ejtőernyő/zés/ története Mielőtt az alig több, mint fél évszázados múltra visszatekintő polgári ejtőernyőzést ismertetném, szükségesnek látom az ejtőernyő/zés/ kialakulását és fejlődését röviden áttekinteni. Az ejtőernyőzés története vérrel írott és "veszélyes múltat" sejtet. Ezen belül a polgári ejtőernyőzés története hosszú és rosszul dokumentált, míg a katonai ejtőernyőzés története rövid és nagyon is jól dokumentált. Az ejtőernyőzésnek - eredete óta - hadászati jelentősége van, s e-miatt összemosódik. Ezért a polgári-, és katonai ejtőernyőzés történetét, s fejlődésének bizonyos vonatkozásait is együtt kell tárgyalni. Az ejtőernyő eredete több, mint 3000 év ködös múltjába vész cl. Leonardo da Vinci 1495-ben kísérletezett az ejtőernyő ősével, az „eső-ernyő"-vei. Sajnos feledésbe merült és kevesen tudják, hogy mégis a magyar származású Verancsics Ferenc volt az első aki az ember által használható ejtőernyő gondolatát felvetette. A világon elsőként 1594-ben elkészítette azt az ejtőernyőt, amely a földre érést „szabadon való lebegésscl" valósította meg. 1604 táján a szerkezetet ki is próbálta. Az 1616-ban megjelent „Machinae Novae" (Új gépek) című könyvében az ejtőernyő szerkezetét pontosan leírta és ábrát is közölt róla. Ahogy a repülés, a repülőgépek, és más légijárművek fejlődtek, ugyanúgy fejlődött az ejtőernyő is, csak éppen a fejlődés nem volt oly szembetűnő, mint a többi légijárműnél. Az ejtőernyő a repülés fejlődésével többször került előtérbe, de gyakran merült feledésbe is. A további fejlesztés akkor vált időszerűvé, amikor gyakorlati jelentősége beigazolódott és amikor az első léghajós kísérletek sikerültek. Ezt követően hosszú ideig nem foglalkoztak ezzel a fontos eszközzel. A Lilié ni hai-M meginduló vitorlázórepülés keltette életre ismét ezt az „alvó-ügyet", majd a nemsokára meginduló gépi repülés végleg a szárnyára vette. Az ejtőernyő születésénél tehát, miként a bölcső ringatásánál, mi magyarok is jelen voltunk, s később sem tétlenkedtünk, hiszen a fejlődésnek több magyar vonatkozása is van. AJ. Garnerin (francia) hosszú ideig raboskodott Magyarországon és itt érlelődött meg benne az „ejtőernyő" gondolata, amelyet szabadulása után meg is valósított. 1797 október 22-én Párizsban Garnerin az aeronauta - „nagy magasságból", mintegy 700 m-ről - ejtőernyő-ugrást végez, valamely „paraplü" forma eszközzel, melyet a francia tudósok „parachute"-nak neveztek el. Azóta is ez az ejtőernyő nemzetközi elnevezése. A világszenzáció számba menő nagy eseményről, még a Magyar Hírmondó is beszámolt. Garnerin és felesége Elisa, valamint fogadott leánya, az 1800-as évek elején több európai ország fővárosa mellett ellátogatnak Budapestre is, ahol a mai Városliget helyén a magyar közönségnek is bemutatják szenzációs légi mutatványukat. Minden valószínűség szerint ez volt az ejtőernyő bemutatkozásának a „premierje" Magyarországon. Garnerin 1823-ban egy „sikertelen" ugrásánál súlyosan megsérül, majd röviddel később meghal. Az ejtőernyősök Őt tekintik a szakma első „hősi halottjának!" Charles Leroux (francia) aeronauta nálunk a „szálló-ernyőt" 1899 pünkösd első-, és második napján mutatta be a városligeti Iparcsarnok előtt, ahol kétszer végzett mutatványt „szerkezetével." Káthe Paulus (német) ejtőernyős és léghajós nő, a „légifenomén" 1905 júniusában - a ballonjáról leugorva - szórakoztatta Budapest polgárait. Korai elődök kései utódok Magyarországon az ejtőernyő-ugrást először 1935ben szabályozták, mint látványos tevékenységet. Megszületett a 92.200/1935 KM. számú rendelet, amely szabályozta a látványos repüléseket, ejtőernyő-ugrásokat és repülőversenyeket. A rendelet IV. fejezet 7 bekezdésében foglalkozik a „látványos repülés" keretében a légijárműből történő ejtőernyő-ugrás engedélyezési feltételével. A merész mutatvány a légi izgalom, soha nem ment ki a divatból! Felejthetetlen élmények, leselkedő veszélyek, fokozzák az érdeklődést! A /h/őskor ejtőernyősét és annak ejtőernyőjét az utókor képviselőivel ugyanúgy nem szabad összehasonlítani, mint a jelenlegieket az 5-600 évvel későbbiekkel. A technika fejlődése, a háttéripar fejlettsége csodákra képes és korának ejtőernyősét is csodálatos feladatok végrehajtására készteti. Az ejtőernyő rendszeres használatát az első világháború utolsó éveiben vezették be a léghajós 348