A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Barkóczi Jolán: Vasúti lapok a 19. században 306

meg, a Vasút-tal összehasonlítva más szemléletű és más vasutas réteg számára szerkesztett vasutas lap, a Vasúti Hírlap. E lap konzervatív szemléletével, a vasúti hivatalnokok lapja kívánt lenni, és számított a vasúti szolgálat magasabb rangú tisztviselőinek szakirodalmi tevékenységére is. Címfejében felsorolta a lap támogatóit: a MÁV és a nagy vasúttársaságok olyan vezető tisztségviselőinek nevét olvashatjuk, akiknek már jelentek meg cikkeik, könyveik. így a MÁV-ot Saárossy Kapeller Rezső képviselte, akinek "A MÁV tíz éves működése a közgazdaság terén" c. tanulmányából a lap első száma részletet is közölt, és Schóber Albert, aki az államvasúti rendszerről értekezett

3

, a Magyar Északkeleti Vasutat Lintner Imre, aki a budapesti Kereskedelmi Akadémián szervezett vasúti szaktanfolyam Vasútisme c. tankönyvét írta. Háromnegyedéves megjelenése idején a lap hangneme egyre reményt vesztettebbé vált: a vasúti hivatalnokok egyesülete ekkor még nem alakult meg, nem sikerült elérnie azt sem, hogy a lap a magasszínvonalú vasúti szakirodalom orgánumává váljon. Az okát ennek főként abban találták meg, hogy „egy ragályos baj fészkelte be magát a társadalomba, a közönyösség. E veszedelmes baj uralja a vasúti hivatalnokok lelkületét is...Hol a magyar vasúti irodalom, hol vannak az irodalom munkásai? Sehol, vagy egy kis optimizmussal szólva, csírájában nyugszik...E cél szolgálatára teremtettük meg lapunkat nagy anyagi áldozattal. S nem átalljuk itt bevallani, hogy e törekvésünk, ha visszhangra igen, de oly széles körű méltánylásra, mint a vasúti férfiak nagy számánál, és vállalásunk hiánypótló voltánál fogva reméltünk, nem talált." Boros Vilmos Államvasút-Társasági hivatalnok, aki korábban e lapban már több cikket publikált, szakítva az általános panaszkodással, valamifajta kilábalási lehetőséget is talált. Szerinte a szakirodalom hiányának oka nem a restség és a közöny, hanem az ösztönzés hiánya. Javasolta, hogy a nagyobb vasúttársaságok tűzzenek ki pályadíjakat vasúti témájú tanulmányok elkészítésére.

5 Nemcsak cikkek nem érkeztek a szerkesztőségbe, hanem az előfizetők száma sem volt elegendő a lap további megjelentetéséhez. Utolsó megjelent számában, 1886. május 22-én Közgazdaság és vasutak c. cikkében a tükröződik a 19. század utolsó harmada magyar vasútgazdaságának legnagyobb dilemmája, az tudniillik, hogy a korábban magánerőből, állami kamatgaranciával épült vasutak okozta nagy állami ráfizetést milyen módon lehetne csökkenteni. A megoldás sikeres módját az 1880-as évtized nagy vasútállamosítási hulláma jelentette.A Vasúti Hírlap publicistája szerint a vasutak kétségbeejtő közgazdasági helyzetének oka az, hogy „a haladásban is kell némi konzervativizmusnak lenni. Kevesek voltak a vasutaink - tehát nyakrafőre építettünk vasutakat kamatgaranciával, és azt értük el vele, hogy milliókba kerülnek most...A nemzeti intelligencia fejlődéséért is kellett valamit tenni, szaporítottuk tehát az iskolákat, és mit tapasztalunk? Azt, hogy aki iskolába járt, az többé dolgozni nem akar, mégis megél...Te rémtettek még hivatalnokokat, és azt látjuk, hogy felének sem tudnak azok közül hivatalt adni, akiknek erre igényük van. "

6l A lap elkereseredett hangvételéhez bizonyosan hozzájárult az is, hogy a MÁV új, hatékonyabb és gazdaságosabb működését kikényszerítő Baross Gábor-ra\ szemben az 1885 decemberében MÁV elnöki pozícióját feladni kényszerült Tolnay Lajos pártjára állt. Lemondásakor a Vasúti Hírlap reflexiója: ,A magyar közlekedésügyek Tolnayban ritka munkaerőt veszítettek. "

7

' A MÁV vezetésének átszervezését így kommentálja: „Kételkedünk, hogy a mostani szervezetnél sikerülend-e a régi hibákat jóvá tenni, a mulasztásokat pótolni, kételkedünk, mert alapjában rossznak, azaz célszerűtlennek találjuk a mostani igazgatási apparátust, mely nem bír erős, állandó fundamentummal. A folyamatos szervezkedés is megzavarja a legjobb intézményt is, legyen annak élén Tolnay Lajos, Baross Gábor vagy Lukács László. Őszintén mondva, ha ezek közül választanunk kellene, mi határozottan az elsőre szavazunk." 1885 decemberében és 1886 januárjában összesen két száma jelent meg, először Vasúti és Gőzhajózási Szaklap, majd Vasúti és Gőzhajózási Ijxpok címen egy főként a kereskedők, iparosok, gazdálkodók és hivatalnokok számára szerkesztett lapnak. ,A műveltség jelenlegi színvonalán a kereskedelem oly nagy jelentőségű közügy, hogy az állam részéről különleges figyelembe kell részesülnie, hogy az igények minden oldalról kielégíttesenek, de sem a termelő, sem a fogyasztó, 309