A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Barkóczi Jolán: Vasúti lapok a 19. században 306

sem a kereskedő nem lehet kielégítve, ha a kereskedelem egyik leghatathatósabb eszköze, a vasút nem létezik, vagy nem olyan, hogy a kereskedelem igényeit kielégíthetné. fogalmazza meg a célt a programadó cikk. A lap ismerteti a a MÁV visszatérítési osztályának tevékenységét. A kereskedők érdekeit fogalmazta meg a MÁV fogyasztási szövetkezetéről szóló cikkben, amelyben helyteleníti, hogy a tagok az élelmiszereket a kereskedők mellőzésével, közvetlenül a termelőktől szerzik be a kedvezményes szállítási lehetőséget igénybe véve, pedig „az államvasút intézmény legnagyobb mértékben a kereskedői világtól várhatja létezését. " ' 1886-tól jelenik meg a Magyar Királyi Államvasutak Hivatalos Iuipja. Három állandó rovata volt: rendeletek, értesítések (személyzeti hírek: kinevezések, áthelyezések, nyugdíjazások) és kereskedelmi melléklet. A kilencvenes évek lapjai A 19. század utolsó évtizedére a nagy magánvasúttársaságok államosítása következtében a magyar vasútügy túljutott az 1873. évi válság után beállott stagnáláson, a helyiérdekű vasutak építésével új korszaka kezdődött. Ugyanebben az évtizedben az ország közjogi és szociális helyzetében már megmutatkozott a dualizmus válsága. 1890-ben Tisza Kálmán arra kényszerült, hogy lemondjon a miniszterelnökségről. Egymásután több kormány alakult meg. A szociális feszültség növekedését mutatta a munkásmozgalom erősödése is. A kilencvenes évek közepén a szocialista szervezkedés megélénkülése egyik jeleként a szociáldemokrata párt befolyása erősödött a vasutasok között. Az alacsonyabb beosztású, anyagi gondokkal is küzdő vasutasok között a munkásmozgalom hatásos konkurenciát jelentett a függetlenségi pártnak, amely párt eddig e vasutas réteg szószólójaként lépett fel, lehetőséget adva ezzel, hogy a vasutas panaszok megjelenhessenek. A 90-es években megjelent vasutas lapok az egész vasutas társadalom egységét hangsúlyozták, megakadályozandó a szociáldemokrata párt térnyerését a panaszaikat egyre nyíltabban kinyilvánító vasutasok között. A kilencvenes években tucatnyi vasutas lap jelent meg, de közülük csak néhány volt hosszabb életű. 310 A növekedés nemcsak számszerű volt, mert - a vasúti lapok között különleges laptípusok (élclap, hirdetési lap) is megjelentek: - egyes vasutas rétegek (hivatalnokok, mozdonyvezetők) létrehozták saját orgánomukat; - vasúti lap már nemcsak a fővárosban jelent meg (Miskolc: Vasúti Folyóirat); - a lapok finanszírozására a szerkesztők biztosító társaságokkal kötöttek szerződést (Vasút, Vasúti Folyóirat, Vasúti Lapok). A vasúton utazókat vette célba a Vasúti Hirdető c. reklámlap. Ez az 1892-ben összesen 8 alkalommal megjelenő hirdetési lap a minisztériumok és konzulátusok címét, a budapesti bérkocsi díjszabást és négy oldalnyi hirdetést tartalmazott. Érsekújvár, Hatvan, Újszász, Cegléd, Szabadka, Új-Dombóvár, Komárom, Új-Szőny állomásokon a Budapest felé irányított vonatokon ingyen osztották szét. A 19.században népszerű laptípus volt az élclap, amelyből évente 15-30 is megjelent Magyarországon. Néhány közülük (Üstökös, Bolond Istók, Kakas Márton stb.) évtizedeken keresztül megjelent. Közülük a legnagyobb hatású a Deákpárt lapja, az 1868 óta megjelentő Borsszem Jankó volt. Az élclap állandó alakjai a társadalom jellegzetes típusai voltak, pl. Spitzig Iczig az asszimilálódó, magyar érzelmű nagyvárosi zsidó kispolgár, vagy Mokány Berci, a demokrata jogász. 1885-ben jelentkezett először a Borsszem Jankó-ban a beszédes nevű Pokrócz Ádám vasúti kalauz. A vasút és a vasutas szerepének fontosságát mutatja e figura évtizedes élete a magyar élelapokban. A "Pokrócz Ádám vasúti kalauz nyájaskodásai" című rovat először a Borsszem Jankó-ban volt rendszeresen olvasható (3. ábra). 1886 és 1892 között önálló vasúti élclapokkal is próbálkozott a figura alkotója, a gyógyszerész képesítésű Csete Lajos. 1886. június 9-töl jelent meg a Mehett, c. "humorisztikus néplap". Ennek az élclapnak a címe a vasutas életre utal: így indították el a vonatokat. Az l.évf. 4.számában, 1886. július 18-án a címlapon a következő versezettel mutatkozott be Pokrócz Ádám: „Majd megfőttem már a meleg, csúf időben / Elmentem hát kies helyre, fürdőbe.../ De pihenni ölég volt egy hónapig / Unalommal, aki ember, nem jól lakik.../ Már most - mondok okvetlenül haza nézek