A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: A közúti közlekedés az 1950-es években 257

előirányzatainak kimunkálásakor a KPM már azt az álláspontot képviselte, hogy a vasútnak át kell engedni a közúti szállításnak a számára gazdaságtalan fuvarokat. A gépkocsi előnyösebb a rövid távú, speciális fuvarozásoknál. A vasút túlterheltségére való hivatkozással a gépjárműközlekedésnek a népgazdasági szállításokban betöltött arányát kívánták növelni, azt hangoztatván, a vasút gazdaságtalan szállításokat is elvégez. Eme gazdaságtalan szállításokat kívánták a közúti fuvarozás számára átengedni. Ugyanis mint a későbbi események megmutatták indokolatlanul - azt vélelmezték, hogy a közúti áruszállításban csak azok a fuvarok fognak megjelenni, melyek a vasút számára nem gazdaságosak. Az MSZMP Politikai Bizottságának a közlekedés forgalommegosztásáról 1958. május 6-án elfogadott határozata az első jele a közlekedéspolitikai gondolkodásmód (vasút primátusa) lassú megváltozásának. Az 1958-ban körvonalazott elképzelés szerint a közlekedés szerkezetét kell megváltoztatni, annak érdekében, hogy az erőforrásokat hatékonyabban lehessen kihasználni: ,A gépkocsiközlekedés erőteljes fejlesztése mellett is belátható időn belül a vasút még továbbra is a legfontosabb közlekedéshordozó marad, megfelelő mértékű fejlesztése tehát továbbra is szükségessé válik. Mind a közúti, mind a vasúti közlekedés fejlesztésénél a legszorosabb együttműködést kell megteremteni, melynek során nagytömegű és nagytávolságú áruszállítások leggazdaságosabb lebonyolítására, a gépkocsiközlekedést pedig a szállítások gerincét képviselő vasúti hálózat gócpontjai körül lebonyolódó, főként rövidebb távú szállítások lebonyolítására kell alkalmassá tenni". A közlekedési ágazatok közötti forgalommegosztást adminisztratív intézkedésekkel érték el. A határozat értelmében tizenhét forgalmi csomópont körzetében a 30 kilométernél nem hosszabb fuvarozásokat a vasútról a közútra terelték. A forgalom közútra terelésével a közhasznú tehergépkocsi közlekedés (TEFU) teljesítménye megnőtt. A tehergépkocsi közlekedés hármas tagoltsága (TEFU, célfuvarozási vállalatok, közületek) változatlanul fennmaradt. A közlekedésügyben bevezetett szovjet irányítási és működési modell jellemzői csak az 1960-as évek végétől változnak meg. A direkt tervutasításos irányítási rendszer átalakítása és az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció elfogadása a közúti motorizáció robbanásszerű fejlődését eredményezte. De ez már egy másik történet. 282 7 Előterjesztés a közlekedés távlati fejlesztésének főbb célkitűzéseiről. 288.f. 25. cs. 158. 5. ő.e.