A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Hídvégi János: A karburátortól a befecskendező szerkezetekig 221

12. ábra Surányi Endre 1953-ban szabadalmaztatott karburátora berendezésekkel szerelték fel, amelyek az alapjárati és az üzemi fordulatszám-tartomány közötti, valamint a teljes terheléses üzemmódban szükséges többlettüzelőanyagot biztosították. Beépítettek még a fojtószelep zárását lassító berendezést, a motorféküzemben és leállításkor az alapjárati rendszer tüzelőanyag beáramlását lezáró szerkezetet, a karburátorba jutó levegő állandó hőmérsékletét biztosító berendezést, stb. A karburátor mechanikailag tovább már alig volt bonyolítható. A szerkezet helyigénye az 1960-as évektől használt papírbetétes légszűrővel együtt nem egy esetben megközelítette a motor helyigényét, ugyanakkor könnyűfémötvözetek és a műanyagok széleskörű alkalmazásával tömege csökkent a korábbiakhoz képest. Míg pl. a Mercedes 180 típusú gépkocsi 1897 cm

3-es motorját kiszolgáló 32 PICB egytorkú karburátor 1957-ben mintegy 1,5 kg tömegű volt, ugyanakkor 1982-ben a 2300 cm

3-es Mercedes 36 1 B 1 jelű karburátora már mindössze 0.8 kg volt (13. ábra). 238