A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Hídvégi János: A karburátortól a befecskendező szerkezetekig 221

a külső levegővel kapcsolatban lévő ún. kiegyenlítő aknát épített be. A két fúvókacsövön beáramló tüzelőanyag mennyiség szükséges a motor megfelelő keverékkel való ellátásához. Álló helyzetben a fúvókacsövekben és a kiegyenlítő aknában az úszóházzal megegyező szintmagasságú tüzelőanyag van. Indítás után, ill. a fordulatszám emelkedésekor az egyik fúvókacső elemi porlasztóként működik, míg a kiegyenlítőaknával szerelt fúvókacsőben fokozatosan csökken a tüzelőanyagszint, mert a kiegyenlítőaknát az úszóházzal összekötő fúvóka úgy van méretezve, hogy a kiegyenlítőaknából elfogyó tüzelőanyagot nem tudja teljes egészben pótolni. Magas fordulatszámnál a kiegyenlítő aknából teljes egészében kifogy a tüzelőanyag és ezen az ágon csak annyi folyadék áramlik a karburátorba, amennyit a kiegyenlítőaknát az úszóházzal összekötő fúvóka átenged. A kiegyenlítő aknán keresztül pedig levegő keveredik a kiegyenlítő fúvókán beáramló tüzelőanyaghoz. A fordulatszám csökkenése ill. a motor leállítása után visszaáll az eredeti tüzelőanyagszint. A két fúvókacső együttes tüzelőanyag-szállítása a motor teljes üzemi fordulatszám tartományában képes biztosítani a megfelelő tüzelőanyag-levegő keverési arányt. A karburátort kiegyenlítő fúvókás rendszernek is nevezik. Az adott motor beszabályozását a karburátorba szerelt fúvókák cseréjével, próbálgatással tudták beállítani. így egy-egy karburátor viszonylag széles tartományon belül, különféle hengerűrtartalmú és fordulatszámú motor működtetésére is alakalmassá tehető volt. A helyes beállítást a motor teljesítményével és fogyasztási jellemzőivel tudták ellenőrizni. Ugyancsak 1907-ben Párizsban készítették el karburátorukat Martell Menesson és Maurice Goudard. Az általuk megalkotott rendszerből lett a később világhírűvé vált Solex karburátor (7. ábra). A feltalálók szerkezetüknek egy olyan öt betűnél nem hosszabb márkanevet kerestek, amely a világ bármely nyelvén könnyen kiejthető és megjegyezhető. Már a szabadalmaztatástól kezdődően a berlini Athur Handler - akinek precíziós öntödéi voltak - szerette volna megvásárolni a karburátor gyártási jogát, ám evvel 1923-ig kellett várnia. A márkanév és szerkezet kiválóan sikerült, amit bizonyít, hogy a mai gépkocsikra szerelt karburátorok nagy többsége e szabadalmaztatott elven működik. A karburátorban 7. ábra A Solex kiegyenlítés elvi működési vázlata egyetlen fúvóka adagolja a tüzelőanyagot, a túldúsulás megakadályozására a fúvókacső oldalát furatokkal látják el, ill. a fúvókacső tetejére egy ún. féklevegő-fűvókát szereltek. Alacsony fordulatszámnál a fúvókacsőben a tüzelőanyagszintje megegyezik az úszóházban lévő tüzelőanyagszinttel. A fordulatszám emelkedésével a fúvókacsőben a tüzelőanyagszintje süllyed, mert a főfúvókán keresztül nem áramlik annyi tüzelőanyag a fúvókacsőbe, hogy a fogyást pótolja, ill. a féklevegő-fúvókán beáramló levegő szintén a fúvókacsőben csökkenti a tüzelőanyagszintet. A fordulatszám emelkedésével a csökkenő tüzelőanyagszint következtében szabaddá válnak a fúvókacső oldalán lévő furatok, ezáltal további levegő keveredik a tüzelőanyag-levegő keverékhez, megakadályozva ezzel a túldúsulást. Ezeket a karburátorokat féklevegős rendszerű karburátoroknak nevezzük. Nem csekély gondot okozott a karburátor megfelelő szerkezeti elhelyezése. Az állandó tüzelőanyag-szintet biztosító úszóház okozta a legnagyobb gondot. Míg stabil motornál ill. sík úton haladó járműnél a karburátor jól működött, emelkedőn vagy lejtőn problémák jelentkeztek. Amennyiben az úszóház a szívócső mögött helyezkedett el, az emelkedőn a fúvókacsőben éppen akkor csökkent a tüzelőanyag szintje, amikor dúsabb keverékre lett volna szükség. Lejtőn haladáskor pedig a szint megemelkedett, aminek következtében 228