A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Dr. Eperjesi László: Közlekedéspolitika a két világháború között Magyarországon, vasút és gépjármű-közlekedés 171

a magyar kormánytól. A Jugoszláviával kötött megállapodásban Magyarország a jóvátételi számla terhére újonnan gyártott vasúti gördülőanyag szállítását vállalta az SHS Királyság részére. A MÁV pénzügyi helyzetének szanálásáról Szabóky Alajos pénzügyminisztériumi államtitkár és Kelely Dénes MÁV elnök-igazgató között 1924 májusában lezajlott két megbeszélésről készült feljegyzés

21 alapján nemcsak következtethetünk, de állíthatjuk is, hogy 1922 és 1924 júliusa között a MÁV pénzügyi válsága a kormány tudatos inflációs gazdaságpolitikájának egyik jelensége. A Bethlen-kormány az említett nemzetközi összefüggésekre tekintettel tudatosan veszteséggel üzemeltette a MÁV-ot. Ugyanakkor az állam a MÁV veszteségeinek papírkoronában történő finanszírozásával - annak ellenére, hogy a tarifapolitika időnként megkísérelt a felgyorsuló infláció nyomában maradni - a gazdasági élet fellendülését segítette elő. Szabóky Alajosnak és Kelely Dénesnek 1924. május 21-én tartott megbeszéléséről készült pénzügyminisztériumi feljegyzés nemcsak a MÁV 1923/24. évi üzleti hiányáról tartalmaz valódi adatokat - ez nem mondható el a MÁV nyilvánosan közzétett évi üzleti jelentéseiről -, de konkrét bizonyíték arra nézve is, hogy a Bethlenkormány a népszövetségi kölcsön felvétele nélkül is egyensúlyba tudta volna hozni 1924 nyarán az államháztartást. A MÁV devizatartozásainak egyrészét, mintegy 3,5 millió aranykoronát a pénzügyminisztérium, már 1924 április 17 és május 17 között ellátmányként folyósította a MÁV-nak. A népszövetségi kölcsön felvétele előtt, 1924 július l-ig, a pénzügyminisztérium a MÁV devizatartozásait szinte teljes egészében, pontosan 16,635.985 aranykoronát kifizette. A népszövetségi kölcsönből valójában csak a csehszlovák forgalmi követeléseket egyenlítették ki. A magyar államvasutak szanálási programjának csak egyik mozzanata volt, hogy a kormány 1924. július l-ig kifizette a MÁV 1923/24. évi üzleti kezelésében jelentkező hiányt és a MÁV devizatartozásait. A magyar államvasutak szanálási programjának 21 Magyar Országos Levéltár (röv:MOL) K 284 VIII. 1-7 másik fontos mozzanata az arany barémen alapuló tarifarendszer bevezetése 1924. július 1-én. Az új magyar vasúti díjszabási rendszert az önálló, de csökkent területű ország gazdasági követelményeinek megfelelően alakították ki. A „reformdíj szabás"ként emlegetett új tarifarendszer lényegileg értéktarifa volt. A MÁV az értékesebb, u.n „jólfizetett" áruknál (pl.darabáru) magasabb tarifát alkalmazott, és az így keletkezett bevételi többlet lehetővé tette, hogy a vasút az alacsonyabb értékű tömegárukat az önköltségnél is alacsonyabb díjtételek mellett fuvarozhassa. A tarifaképzés másik alapeleme a távolság volt. A díjtételek a távolság arányában nem emelkedtek egyenletes mértékben, hanem a hosszabb távolságok fuvarterhének enyhítésének érdekében valamennyi áruosztályban degresszív lépcsőzeteket alkalmaztak (100 km, majd 300 km után) A MÁV tarifáinak aranykoronában történő megállapítása tarifaemelést jelentett, ugyanakkor a kormány minimumra szorította le a vasúti szállítási díjkedvezményeket, e nélkül nem lehetett helyreállítani a MÁV pénzügyi egyensúlyát. A vasúti szállítási díjkedvezmények széleskörű alkalmazása a kormány inflációs gazdaságpolitikájának egyik eszköze volt 1922 és 1924 júliusa között. Mértékére jellemző, hogy a MÁV 1923/24. évi Uzletévében 30 millió kedvezmény nélküli jeggyel utazóval szemben kedvezményes jeggyel 44 millió utas utazott. A díjkedvezmény pénzbeli értéke a MÁV számításai szerint hozzávetőlegesen 8,2 millió aranykoronát tett ki.

22 A MÁV adósságainak kifizetése, az új tarifarendszer bevezetése mellett a magyar államvasutak 1924. évi gazdasági szanálásának harmadik fontos mozzanata, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924. évi IV. te. értelmében a MÁV kikerült az állami költségvetés keretéből, pénzügyileg önállóvá vált.

23 1924. július 1.-től 22 MOL K284. VIII. 1-2 23 A MÁV költségvetése az állami költségvetésnek „Állami üzemek" füzetében három tétellel: a bevételek főösszegével, a folyó kiadások főösszegével és a beruházásokra előirányzott összeggel szerepelt. A részletes költségvetést a parlament a költségvetés mellékleteként kapta meg. A MÁV költségvetésének főösszegeit a törvényhozás a költségvetési törvény keretében szavazta meg, a részletes költségvetés a 181