A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Dr. Eperjesi László: Közlekedéspolitika a két világháború között Magyarországon, vasút és gépjármű-közlekedés 171

kiadásait saját bevételeiből kellett fedeznie, az állampénztártól ellátmányokat többé nem várhatott. A kormány rendeleti úton jelentősen módosította a MÁV üzemvitelét és ennek megfelelően az államvasutak igazgatási ügyrendjét. A magyar államvasutak üzletvitelét az 1924:IV. t.c. 2§-ában kapott felhatalmazás alapján kiadott, csak törvénnyel módosítható a 8022/1924.ME. számú kormányrendelet szabályozta. Az 1924. évi IV. te.-ben a Bethlen-kormány felhatalmazást kapott arra, hogy az állami feladatok intézésének lehető egyszerűsítése és összevonása, általában a gazdaságosság elvének a közigazgatás egész terén való érvényre juttatása érdekében, a fennálló törvényektől eltérőleg is tehet intézkedéseket. A szanálási törvény kimondta, „...hogy az állami üzemek költségvetési egyensúlya ott, ahol az még nem történt volna meg, a legsürgősebben helyreállittassék és az összes üzemek kereskedelmi alapon szervezve jövedelmi felesleget biztosítsanak". A szanálási törvényben foglaltak szerint „a kormány az állami üzemeknek, különösen az államvasutaknak önálló vagy részben önálló szervezetet adhat és jogosult ezeket az. üzemeket magánosok bevonásával az állam részvétele mellett e célra alakított társaságok útján is hasznosítani." Bár a szanálási törvény erre lehetőséget adott, a Bethlen-kormány nem kívánt magántőkét és legkevésbé külföldi tőkét a magyar államvasutakba beengedni. A kereskedelemügyi minisztérium eredeti elképzelése szerint a MÁV kizárólagos állami tulajdonú részvénytársasággá alakult volna át. Hogy a MÁV 1924-ben mégsem öltött részvénytársasági formát, annak oka az adótörvényekben rejlett. A pénzügyminisztérium mutatott rá, hogyha a MÁV részvénytársasággá alakul át, elveszti állami üzem jellegét, ezzel kereskedelemügyi miniszter jóváhagyásával lépett életbe. Az MÁV zárszámadása a legfőbb állami számvevőség által készített állami zárszámadásban is három összeggel, a bevételek és kiadások főösszegével, valamint a beruházásokra fordított összeggel szerepelt. Az állami zárszámadás mellékleteként jelent meg a MÁV kezelését részletesen feltüntető és az állami költségvetés mellékletét alkotó részletes költségvetéshez alkalmazkodó külön eredmény-kimutatás. 24 1924. évi országos törvénytár. Bp. 1924. adózási szempontból elveszti állami üzem jellegét, amelyet, mint állami üzem eddig az adók szempontjából élvezett, és amely adók súlyosan terhelték a részvénytársasági formában működő vállalatokat. A magyar államvasutak mint állami üzem a társulati adóban teljes mentességet, a házadóban a rendes adómentességen kívül különleges, csak az államvasutat megillető mentességet, a földadóban pedig minden közforgalmú vasutat egyaránt megillető mentességet élvezett. A jogi kibúvót a MÁV állami üzem jellegének és ezzel adókedvezményeinek megőrzésére Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter találta meg: az államvasutat nem mint egy az államkincstártól különböző jogi személy tulajdonát képező részvénytársasági formában működő kereskedelmi társaságot, hanem mint az államkincstár kizárólagos tulajdonát képező egyéni kereskedelmi céget jegyezték be a cégjegyzékbe. 1924 decemberétől a magyar államvasutak üzemét „Magyar Királyi Államvasutak" néven cégjegyzékbe vett önálló kereskedelmi vállalat és egyéni cég vette át, a cég birtokosa a magyar állam maradt.

25 A kormány az államvasutak üzletvitelének módosításánál, annak újraszabályozásával nem kívánt a MÁV-nak vállalati önállóságot biztosítani. A kormány vasútpolitikája Walko Lajos kereskedelemügyi miniszter minisztertanácsi előterjesztésében fogalmazódik meg, amelyet a pénzügyminiszter, az igazságügy miniszter és a legfőbb állami számvevőszék elnökének hozzájárulásával terjesztett a Minisztertanács elé, és amelyben kéri a Minisztertanács hozzájárulását az államvasutak üzletvitelét és igazgatási ügyrendjét szabályozó miniszteri rendeletek kiadásához. „ Tekintettel arra a nagy értékű állami vagyonra, amelyet az államvasutak képviselnek és tekintettel azokra a nagyfontosságú közgazdasági, szociálpolitikai, honvédelmi és közigazgatási közérdekekre, amelyek az államvasutak üzletvitelével kapcsolatosak, a kormány az államvasutaknál a legfőbb kérdésekben való irányítást ezentúl sem adhatja ki kezéből. Ebből folyólag továbbra is a kereskedelemügyi miniszter feladatát képezné, hogy az államvasúti üzletvitelben a fenti közérdekek 25 MOL K284 VIH. 1-7 182