A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Bálint Sándor: Sopron és környékének autóbusz-közlekedése 1925–1950 között 135

Bálint Sándor Sopron és környékének autóbusz-közlekedése 1925-1950 között Előzmények Sopron nagy múltú város, már a rómaiak idején is fontos útvonalak vezettek át rajta. A 19. században a vasút kiépülésével forgalma olyannyira megnőtt, hogy Sopron vezetősége közúti villamos üzembe állítását határozta el; az első járat 1900. április 28án indult útjára. Ebben az időben a környék közlekedésének fejlesztésére általában szép elgondolások születtek, tervek, amelyeknek megvalósítása azonban akadályokba ütközött. Akadt ugyan vonal, amelyen omnibuszok szállították az utasokat, ilyen volt a Kismarton-Szárazvám közötti út, ám a környék személyfuvarozás szempontjából elmaradott területnek számított. Érthető tehát, hogy 1902-ben, amikor Lanschober Mátyás kismartoni ügyvéd autóbusz-közlekedési vállalatról álmodott és hozzákezdett megszervezéséhez; „tömegközlekedési eszközök" által nem járt vonalakon szándékozta társas-gépkocsijait járatni. Tervezte, hogy Kismarton környékén kívül, Sopron - Harka - Németkeresztur, Sopron - Harka - Szabadbáránd Felsőpulya, Sopron - Nyék Haracsony - Lakompak, Veperd - Kabold, a Fertő partján pedig Szentmargitbánya - Ruszt, továbbá Rákos - Meggyes vonalán közlekedtet majd autóbuszokat. Részvénytársaságot akart szervezni autóbusz-üzem, illetve, az autóbuszközlekedés megteremtésére, érdeklődés hiánya miatt azonban nem érte el célját. A 20. sz. elején magántulajdonban lévő személyautók már közlekedtek Sopronban, később két postaautó is színesítette közútjai forgalmát. A városon belüli személyfuvarozást a villamos, az omnibuszok és a bérkocsik bonyolították le. 191 l-ben, amikor a kereskedelemügyi miniszter elutasította a Sopron - ruszti vasút tervét, néhányan posta-autóbuszokat kértek a főhatóságtól. A posta 1910-ben kapott engedélyt gépkocsikkal történő rendszeres személyszállításra, még ugyanabban az évben megalkotta a vonatkozó üzletszabályzatát

1 amelyet a kereskedelemügyi miniszter 52227/1910. KM. számon jóváhagyott; a Kassa, Segesvár, Csúcsa vidékén megindított autóbusz járatai nagy forgalmat bonyolítottak le, Sopron környékén mégsem indította meg eme üzletágát. A kérelmezők száma növekedett, a posta azonban mindent elutasított. Az első világháború után egyesek már a városban is autóbuszokat óhajtottak volna látni a villamos helyett. Megindult a vita a közúti személyszállítás korszerűsítéséről, amelynek következményeként 1923. június 31-én, megszüntették a villamos üzemét, de úgy, hogy más tömegközlekedési eszközt nem állítottak helyébe. Fellendült a bérautósok és a bérkocsisok forgalma a városban; a sietők fiáker, konflis, vagy bérautó használatára kényszerültek. A közúti személy- és árufuvarozás korszerűsítésének fontosságával gyakran foglalkoztak a lapok. A Magyaróvári Hírlap 1925 áprilisában miközben ostorozza a település közlekedésének állapotát, a szerinte egyedül üdvözítő megoldásra is rámutat: be kell szerezni egy-két nagy társasgépkocsit pótkocsival, és teherautókat. Mint írja „... Ennél nem kell nagy befektetés, nem kell különleges alépítmény ... Nemcsak személyszállításra kell súlyt fektetni, hanem teherszállításra is... ". A Mosonvármegye című lap 1925 májusában közli, hogy a balatonfüredi fürdők autóbuszos kísérletekbe kezdenek, a szállodák pedig már forgalomba is állítottak 10-12 személy szállítására alkalmas gépkocsikat. Kiegészítésül hozzáteszi, hogy a szomszédos Nagycenken, és a távoli Nógrád megyei Vámosmikolán sem ismeretlenek az autóbuszok. Befejezésül leszögezi: íme már az apró községek is kezdenek élni a technika 1 A m. kir. Posta személyszállító automobiljáratainak üzletszabályzata. 52227/1910.K.M. sz. rendelet. Magyarországi Rendeletek Tára. 1910. 135