A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)
II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Krámli Mihály: H.M.S. Victory egy I. osztályú sorhajó és modellje a Közlekedési Múzeumban 90
orrában volt. az előbástya elejéből kinyúló horgonydarukon (cathead) rögzítve. A másik kettőt mögöttük az előárboc terpesztőpárkányaihoz kötözték. A három kis horgonyt e két horgonyhoz rögzítették (a modellen nem láthatók). A horgonyok és a nehéz törzskeresztrudak felhúzásához függőleges tengelyű csörlőket (capstan) használtak. A VICTORY-n két, kettős csörlő volt: alsó részük az alsó, felső részük a középső ütegfedélzeten, egyikük az elő- és a főárboc, másikuk pedig a fő- és a tatárboc között. A csörlőket a fejrészbe dugott rudak segítségével körben járó emberek hajtották meg. A horgony kiemeléséhez 70-nél is több emberre volt szükség. A kettős csörlőknek egyszerre mindig csak egy részét hajtották: a horgony kiemelésekor a felsőt, míg a kötél az alsó részre tekeredett, a vitorlarudak felhúzásakor pedig fordítva. A csörlőket visszaforgást meggátló karmokkal látták el. A 64 ágyúsnál nagyobb hajóknak hat csónakjuk volt: 1 bárka (barge 9,75 m), 1 hosszú csónak (longboat 10.35 m), 1 pinnace (8,50 m), 2 kutter (7,60 m) és 1 jolly boát (5,50 m). A tengernagyi hajóként szolgáló hajókon e hat csónakon kívül még egy bárkát helyeztek el, így a VICTORY-nak 1805-ben összesen hét csónakja volt. A csónakok közül ötöt a hajóderékban, a csónaktartó gerendákon tároltak (hármat egymás mellett, kettőt pedig a nagyobb csónakok tetején), kettőt pedig a tatárbocnál a hajó két oldalán lévő csónakdarukon. Csata előtt az összes csónakot leeresztették és vontatókötélre vették, elhelyezve rajtuk a tisztek értékeit és a fedélzeten lévő élő állatokat (a modellen nincsenek csónakok). A VICTORY vasból készült tűzhelye (cooking stove) a középső ütegfedélzeten, néhány méterrel az előárboc mögött helyezkedett el. A 2,3 x 2,3x 1,6 méteres tűzhelynek két. leeresztő csapokkal ellátott rézüstje és két sütőrésze volt. Az üstökben a legénység ételét főzték, a nagyobbik sütőben kétszersültet lehetett sütni, a kisebbik sütőben pedig a tisztek ételét készítették. A tűzhely kéményének fedélzet feletti része forgatható volt, hogy mindig a széliránynak megfelelően lehessen beállítani. A korabeli hajókon, így a VICTORY-n is, a toalett berendezés igen egyszerű volt: az a bizonyos, kerek lyukkal ellátott deszkalap szolgált erre a célra. A tengernagynak, a kapitánynak és az első tisztnek saját vécéje volt, a többi tiszt a wardroomból nyíló közös tiszti vécét használta. Ezek mind a oldalgalériákban helyezkedtek el. Az altisztek és a gyengélkedőn lévő betegek a beakhed bulkhead két oldalán, az úgynevezett round house-okban lévőket használták. A legénységi vécék a nyitott hajóorrban voltak, ezért a tengerészek gyakran az előárboc szélalatti oldalon lévő terpesztőpárkányát használták, mivel ott jobban védve voltak a felcsapódó víztől. Egy I. osztályú sorhajó személyzete 850 főből állt. A személyzet nagy része tengerészekből, kisebb része tengerészgyalogosokból állt. A 100 ágyús hajókon körülbelül száz tengerészgyalogos szolgált, akiknek saját tisztjeik parancsoltak. Feladatuk a rend fenntartása, csatában pedig a kézifegyvereikkel való harc volt. A tengerészek nagy része - a közkeletű elképzelésekkel szemben - képzett tengerész volt. A hajó legénységi állományát a hírhedt kényszertoborzással (press gang) töltötték föl, de ilyenkor általában kereskedelmi tengerészekre vadásztak. Képzetlen szárazföldi embereket csak a legnagyobb háborús emberhiány esetén hurcoltak a hajókra. Egy I. osztályú sorhajón a kapitány mellett általában hét hadnagy szolgált. Az első hadnagy a legénység szervezésére és a fegyelemre ügyelt, a többi őrtiszt volt. Mellettük még három tengerészgyalogos tiszt volt a hajón. Ha tengernagy is tartózkodott a fedélzeten, akkor ő is hozott magával tiszteket: a zászlóskapitányát (flag captain), valamint egy-két hadnagyot. A többi tiszt warrant officer volt: a masler, egy képzett tengerész, aki a navigációért felelt, a felcser, az ellátótiszt (purser), aki gyakorlatilag vállalkozóként a saját hasznára működött, és a káplán, akinek a helye gyakran betöltetlen maradt. Ők együtt voltak az úgynevezett wardroom officers, vagyis ők étkeztek együtt a wardroomban. Alattuk helyezkedett el, alacsonyabb társadalmi státuszban a három standing officer, akik nevüket azért kapták, mert mindig a hajóval maradtak: az ács, a főtüzér (gunner) és a boatswain, aki a vitorlázatért felelt. Rajtuk kívül volt egy réteg, amely félig-meddig tiszti jogosítványokkal rendelkezett: a midshipman-ek. Ők gyakorlatilag tisztjelöltek voltak, akik 12-16 évesen kerültek a hajóra, és legkorábban három év után hadnagyi vizsgát tehettek, de volt, aki még ötven évesen is midshipman volt. 100
