A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Krámli Mihály: H.M.S. Victory egy I. osztályú sorhajó és modellje a Közlekedési Múzeumban 90

Az altiszti kar nagy részét a warrant ofíicerek segédei (mates) tették ki, alattuk pedig úgynevezett negyedmesterek voltak az alacsonyabb rangú altisztek. A legénység három nagy kategóriára oszlott: able seamen, ordinary seamen landsmen. Az elsők voltak a képzett tengerészek akik mindenhez értettek, a második kategória akik a nem voltak annyira képzettek, a harmadik pedig a szárazföldiek, akik egyáltalán nem értettek a tengerészmesterséghez. Legalul a hajósinasok (boy, powder monkey) helyezkedtek el. A tengerészeket munkahelyük szerint csoportokra osztották, ez egyben meghatározta a hierarchiában elfoglalt helyüket. Legfelül a topman-ek álltak, akik az árbocokon dolgoztak, utánuk következtek a forecastle man-ek, akik az előbástyán, és jobbára szintén képzett tengerészek voltak, az afterguard, akik a hátsó fedélzeteken, végül a waisters, akik a hajóderékba voltak beosztva, és leginkább csak fedélzetmosásra voltak alkalmasak. A tisztek és néhány magasabb rangú altiszt kabinban aludt, a többiek az ütegfedélzeteken fúggőágyakban. A legénységi íüggőágy (hammock) 40 cm széles lehetett, az altiszteknek és a midshipman-eknek (akik elkülönítve, az ún. midshipmans berth-ben laktak) dupla szélességű függőágy járt. A legénység étkezése bőséges de felettébb egyhangú volt, míg a tisztek általában friss húst ettek és jó borokat ittak. A Közlekedési Múzeumban látható modell A. István munkája, amellyel 1981-ben első díjat nyert. A modell 1:48-as méretarányban készült, ami a történelmi hajómodellek klasszikus méretaránya. A hajó eredeti tervei is ebben a méretarányban készültek, és az úgynevezett dockyard modellek is, melyek az építés előtt álló hajók bemutatására szolgáltak. A modell, mint azt már többször említettük, a VICTORY-t a trafalgari csata idején lévő állapotában mutatja be, úgy, ahogy az eredeti hajó ma Portsmouthban látható. A modell festése némiképp eltér a restaurált eredeti hajóétól. A hajó oldalára festett sárga csíkok a modellen sokkal sötétebbek, mint a kiállított hajón, de ebben az esetben valószínűleg a modellezőnek van igaza, mivel az eredetileg inkább ilyen lehetett, mint a ma látható. A fél fedélzeten lévő kabin-válaszfalak színe viszont alighanem sosem volt kék, mint a modellen. A hajótest palánkolásos technikával készült, akárcsak az eredeti hajó. Fedélzeteinek látható részein az eredeti hajó minden apró részlete pontosan megtalálható. Különös figyelmet érdemel még a hajófenék rézlemez-borítása, mely az eredetivel megegyező anyagból és technológiával készült. A modell a hajót a leszerelt vitorlázattal mutatja be (harbour rigging). Ennek az az előnye, hogy jól láthatóvá válik az árbocozat és a kötélzet, a nagy felületű vitorlák nem takarják el a részleteket. Ilyen állapotban a hajó szépsége csak még jobban kihangsúlyozódik. 101