A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Szabó Attila: A gázturbinás repülőgép-hajtóművek és repülőgépek műszaki fejlődése 199

Vasúti alkalmazásuk esetében - hasonlóan a dízel-villamos megoldáshoz - nem a közvetlen tengelyhajtásra alkalmazzák őket, hanem a tengelyeket hajtó villamosmotorok számára szükséges villamos energiát állítják elő a velük hajtott generátorok segítségével. Időnként egy-egy igencsak meglepő használatukkal is találkozunk, amikor a kiömlő égésgázok nagy sebességét aknázzák ki. Ilyen alkalmazás pl. a vasúti sínek hómentesítése vagy az égő olajkutak, gázkitörések „elfújása" a kiszolgált repülőgép gázturbinák segítségével. A gázturbinás hajtómű előfutárainak vázlatos technikatörténete A gázturbinás hajtóművek fejlődése közvetlenül az áramló közeg által hajtott (forgatott) eszközök, berendezések történetén keresztül ismerhető meg. A turbina szó is szó szerint lefordítva örvénylést, forgást jelent. A műszaki fejlődés e szakaszában még nem is érdemes különbséget tenni, hogy a forgó szerkezet hajtja, mozgatja meg a közeget vagy az áramló folyadék (általában víz) és levegő (szél) vagy gőz, egyéb gáz hozza forgásba a lapátkereket, szélkereket stb. René Armengaud és C. Lemale készítették el az első működőképes gázturbinát Franciaországban 1906-ban. A szerkezet folyamatos működésre képes volt ugyan, viszont nagy tömege és kis hatásfoka miatt alkalmatlan lett volna repülőgép erőforrásaként. A román származású Henri Coanda (a Coanda-hatás felfedezője) is Franciaországban mutatta be gázturbinára emlékeztető hajtóművel ellátott - egyébként repülésképtelen - gépét az 1910-es Szalon gépei között. M. Guillaume kapta meg az első szabadalmat a világon repülőgépek hajtására szolgáló gázturbinára vonatkozóan. Sensaud de Lavaud 1937-ben egy meglepően kis méretű, de működőképes gázturbinát épített. Kevésbé volt sikeres H.P. Melót tolóerő-növelő berendezése, melyet az I. világháborút követően mutatott be. A torlósugár-hajtómű ötletét René Lórin vetette föl elsőként 1913-ban, azonban csak a hangsebesség alatti tartományban gondolkodott, ahol ez a hajtómű rendkívül gazdaságtalan és célszerűtlen lenne. A gázturbinás sugárhajtóművekben a turbina feladata kizárólag a sűrítő és a segédberendezések hajtása. A sűrítő látja el a hajtóművet a működéshez szükséges megfelelő nyomású és mennyiségű levegővel. Ha a repülőgép sebessége olyan mértékben növekszik, hogy a beáramló levegő lefékeződéséből keletkező torlónyomás önmaga is elegendő sűrítést ad, akkor a turbina és a sűrítő szükségtelenné válik. E sűrítő nélküli hajtóművek a torlósugár-hajtómű vek, amelyek azonban csak nagy repülési sebességek esetén használatosak. René Leduc a gondolatot a gyakorlatba átültetve 1933-tól foglalkozott a torlósugár-hajtóműves repüléssel. 1935-ben végezte el első sikeres kísérleteit egy kisebb berendezéssel. A II. világháborút követően elkészítette az ilyen hajtóművel épített kísérleti repülőgépeit, melyek "fiahordó" szállítógépekről indítva végezték kísérleti repüléseiket az ötvenes években. Az események időrendben Időszámításunk szerint 100 körül az alexandriai Hérón Eolipile nevű gőzműködtetésű berendezése tekinthető a gőzturbinák ősének. Másik szerkezete a hőlégturbinák kezdeti megvalósítása. A 16. század elején elhunyt Leonardo da Vinci (1452-1519) nem csak a csapkodószárnyú repülőgépének és helikopterének tervét készítette el, hanem egy lapátkerekes hőlégforgóval is foglalkozott. Az 1500-as évek közepén Agricola egyik könyvében már vízhajtású kerekes emelőgép ábrázolását láthatjuk. 1738-ban kerül a nyilvánosság elé Dániel Bernoulli svájci fizikus és hidrodinamikus „Hidrodinamika" című könyve, mely a kinetikus gázelmélet elméleti tárgyalása mellett a kerekes és lapátos szivattyúk és eszközök matematikai megközelítését ismerteti. 1747-ben Segner András elkészíti az első reakciós turbina ősét, a Segnerkereket. Euler görbe profilú lapátokat javasol hasonló eszközök építésekor. 1824-ben írják le először a "turbina" szót közeg energiáját hasznosító eszköz esetében. Clude Buráin és Benőit Fourneyron egy tervpályázaton indulva dolgozza ki egy jó hatásfokú vízkerék szerkezetét. A Fourneyron féle megoldás már álló és forgólapátozást is tartalmaz. 201