A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

BEVEZETŐ 5 - Dr. Berta István – Dr. Katona András: Múzeumok a századfordulón 7

Dr. Berta István - Dr. Katona András Múzeumok a századfordulón A magyar múzeumügy nagy korszaka a 19. század. A kezdetektől egy évszázad telik el míg kialakul a magyar múzeumoknak az a rendszere, amely alapjait tekintve máig megőrződött. A kezdetek a 18. század utolsó harmadára nyúlnak vissza. A felvilágosodás, a nemzeti öntudatra ébredés korszaka a művelődésben is új folyamatokat indított el. Elég itt utalnunk gr. Széchényi Ferencre, aki nagycenki kastélyában alakította ki könyvtárát a majdani Széchényi Könyvtár magját, miután 1787-től tudatosan törekedett a Hungarica anyag gyűjtésére. Említhetjük gr.Teleki Sámuelt, az erdélyi kancellárt is, akinek a könyvgyűjteménye a "Teleki téka" is ebben a korszakban alakult ki. Ide sorolható Dr.Brukenthal Sámuel gyűjteménye Nagyszebenben, amely a híres múzeum alapjait teremtette meg azzal, hogy anyagát a közjónak, a nyilvánosságnak ajánlotta fel. A könyvgyűjtés, benne - a ritka antik példányok mellett - a kor legkiválóbb gondolkodóinak munkáival, nem volt idegen, mondhatjuk úgy is, divatos volt a hazai főnemesség körében. A keszthelyi Festetich-könyvtár, a péceli kastélyban őrzött gr.Ráday Gedeon által gazdagított könyvtár, vagy a gr.Beleznay család pilisi könyvtára is a kiemelkedők közé tartozott. Széchényi Ferenc mint említettük tudatosan gyűjtötte a Magyarország történetére vonatkozó régiségeket, azzal a szándékkal, hogy gyűjteményét majd a nemzetnek ajánlja fel. 1802. november 25-ike, a felajánlás királyi hozzájárulásának napja a Nemzeti Múzeum, illetve a magyar muzeológia születésnapja is egyúttal. A 11.884 nyomtatványt, 1150 kéziratot, 142 kötet térképet, metszetet, nemesi címereket, 2675 érmét, valamint egyéb régiségeket tartalmazó gyűjtemény teremtette meg a Nemzeti Múzeum gyűjteményi alapját, amely ekkor Európa harmadik ilyen jellegű intézménye volt. A napóleoni háborúk idején több viszontagságos költöztetést átélt gyűjteményt a régi egyetem épületében helyezték el, és 1811-ben közzétették első látogatási szabályzatát is. A múzeum első igazgatója, Miller Jakab Ferdinánd 1807-ben adta közre azt az emlékiratot, amely a múzeum feladatkörét meghatározta. Az emlékirat szerint a múzeum az ország történeti emlékeinek teljes körű gyűjtésére, megőrzésére vállalkozott, ami ekkor még megvalósítható elképzelésnek tűnt. Ennek alapján a következő főbb gyűjtemény csoportok, kialakítását tervezték: könyvgyűjtemény, pénzgyűjtemény, pecsétek, régiségek, fegyverek, természeti alkotmányok (főleg ásványok), kézmíves gyűjtemény, márványok (mindenféle szobor és épületfaragványok) és képgyűjtemény (jeles személyek arcképei). A gyűjtemények gyarapításának fő célja: megvédeni azokat az elkallódástól, a külföldre viteltől, illetve a nemzet épülésére való megőrzés. A kézmíves munkák megőrzésének, gyűjtésének indokát témánk szempontjából is érdemes kiemelni, miszerint "...a kereskedés mélyebb gyökeret vervén, valóban nagy reménység tündöklik, hogy a Kézi- s Míves-Mesterek a magok remek munkájókat jó kedvel beadják, a munkájok s hírek nagyobb s szaporább elterjesztések végett." Ez már nem csak az értékmegőrzésről, a felhalmozásról szóló gondolat - ez már a jövőnek szól - piac, kereskedelem, reklám is egyúttal. A múzeum a Miller által meghatározott gyűjteményi keretek között működött több mint fél évszázadig. A nagylelkű adományok, mint például Festetich Julianna - Széchényi Ferenc felesége geológiai gyűjteményének felajánlása (1809) vagy az olyan nagy jelentőségű gyűjtemény megvásárlása mint a Jankovich - gyűjtemény (1832), jelentősen gyarapították a múzeum anyagát, s egyúttal tovább fokozták a múzeum elhelyezési gondjait, a zsúfoltságot, a helyhiányt, ami csak 7