A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

BEVEZETŐ 5 - Dr. Berta István – Dr. Katona András: Múzeumok a századfordulón 7

1847-ben, a múzeum új végleges épületének elkészültével oldódott meg (1. ábra). A múzeum 1836-ban egy újabb fontos gyűjteménnyel gyarapodott. Pyrker János egri érsek a múzeumra hagyományozta európai rangú gyűjteményét, s ezzel a múzeum, gyűjtőprofilja tovább bővült. A képtárat 1846-ban, már a múzeum új épületében nyitották meg. Ugyanez év augusztusában nyílt meg itt a III. Országos Iparmű Kiállítás is, amely egyúttal azt is jelzi hogy a múzeum mint közintézmény egyre nagyobb szerepet kapott az ország életében. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején betöltött szerepe közismert. Mint a. forradalmi tömegek gyülekezőhelye politikai szimbólummá vált (2. ábra). A magyar muzeológia történetének ez az első klasszikus korszaka - egy nemzet, egy múzeum lezárult. Az 1860-a 70-es évek gazdasági fejlődése, a kiegyezés után megélénkülő politikai, kulturális mozgalmak eredményeként a magyar múzeumügy területén is új jelenségek körvonalai fedezhetők fel. Mindenekelőtt megkezdődik a vidék felzárkózása, illetve megindul a szakmúzeumok kialakulásának folyamata 1873-ban Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter körlevelet intézett az összes törvényhatósághoz tudományos és művészeti célú egyletek és múzeumok alakítása tárgyában. A körlevélben többek között hangsúlyozta: ".. .felette kívánatosnak tartom, hogy a tudomány és művészet iránti érzék a culturális haladás ezen legbiztosabb alapja, az ország minél nagyobb többségénél feltalálható legyen." továbbá: "E nagy és fontos cél elérésére, amint ezt az. előrehaladottabb külföld követendő példája bizonyítja, egyik legfontosabb tényezőül szolgálnak a központban levő nagyobb mérvű gyűjtemények mellett a vidéken levő tudományos s művészeti célú egyletek és múzeumok, melyek a hivatottak részére a biztos tovább haladhatást, a nagy közönségre pedig a tudomány és művészet iránti helyesebb felfogást s a művelődés iránti vágyat eredményezik." Levelét folytatva kéri a miniszter a törvényhatóságokat, hogy "...szíveskedjék buzdítás s esetleg anyagi segélyezés által is oda hatni, hogy területén tudományos és művészeti célú egyletek és múzeumok alakíthassanak, s netán már létezőket pedig részesítse a rendelkezésre álló erkölcsi és anyagi támogatás minden nemében." Amikor Trefortnak ez a felhívása megjelent, a vidéki tudományos, művészeti és múzeumi egyletek alakítása már folyamatban volt. A felhívás tehát egy megindult folyamat támogatására szólította fel a törvényhatóságokat, annak okán, hogy a hazai tapasztalatok és az európai példák nyomán tudomásul vették, hogy a múzeumügy társadalmasítására nagy szükség van a Nemzeti Múzeum ezt a feladatot önmagában nem tudja (és nem is tudhatja) elvégezni. A mindig is meglevő és a polgári társadalom kiteljesedésével erősödő lokálpatriotizmusban meglevő energiákat igyekeztek ezzel a történeti kulturális emlékek megmentése érdekében mederbe terelni. Trefort nak ebben segítségére voltak a kor olyan jeles tudósai mint Hampel József, Henszlmann Imre és nem utolsó sorban Rómer Flóris, a magyar régészet és művelődéstörténet kiváló tudósa, aki fáradhatatlan buzgalommal gyűjtötte a hazai művelődéstörténeti emlékekre vonatkozó adatokat, s szervezete a meglévő emlékek megóvását, megmentését. Hampel Józsefmár 1869-ben kis útmutatót állított össze "A vidéki múzeumok elrendezésről" amelynek egyik legfontosabb megállapítása, hogy a múzeumok fő feladata az oktatás. Éppen ezért a gyűjtésben, a bemutatásban a rendszerességet tartotta a legfontosabbnak és nagy fontosságot tulajdonított a gyűjtőkör, a gyűjtőterület pontos meghatározásának is. Ezen alapelvekben az is benne van, hogy a múzeumoknak nem szabad a ritkaságok, a különlegességek, a kuriózumok kizárólagos gyűjteményeivé válni, mint egy régiséggyűjteménynek. Talán ő az első, aki a tárgyak elhelyezésének, bemutatásának fontosságát is kiemeli: "...A helyiség lehetőleg világos s elég nagy terű legyen, hogy a tárgyak minden oldalról megtekinthessenek, s ezen kívül a közönség kedvéért lehetőleg csinosan kell felállíttassanak ". Rómer Flóris ugyancsak 1869-ban írta le gyűjtési javaslatait a városi múzeumok számára. Az öt pontban felsoroltak máig mintául szolgálhatnak minden városi múzeumnak, úgymint a városra vonatkozó térképek, képi ábrázolások, metszetek; a település történetét feldolgozó kiadványok; a 8