A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Dr. Eperjesi László: Magyarország nemzetközi légügyi kapcsolatai 1920-1938 között 261

aviatikai korlátozások tárgyában nem szándékozom lépéseket tenni a Nagykövetek Tanácsánál. " - írja Vassel Károly a Légügyi Hivatal vezetője 1925. augusztus 25-én Walkó külügyminiszternek. 1925. október 10-én Vassel átmeneti passzivitást ajánl a légügyi diplomáciában, a locarnoi tárgyalások eredményének megvárását javasolja. „...A német szakkörökkel ... folytatott eszmecsere alapján célszerűnek látszik a locarnoi tárgyalások eredményét kivárni, hogy azután a világháborúban legyőzött államok, Német birodalom, Magyarország és Ausztria kormánya a legyőzött államokra szabott légügyi korlátozásokkal szemben egyöntetű állást foglalhassanak és a Nagykövetek Tanácsánál a módosítások tárgyában hasonló választ adhassanak. Kérem ezideig a Nagykövetek Tanácsánál a magyarországi légi forgalomra előírt korlátozások módosítását lehetőleg nem szorgalmazni." A locarnoi egyezmény megkötése igazolta a magyar diplomácia várakozásait, Franciaország nem zárkózhatott el a francia-német légügyi kapcsolatok rendezésétől. Németország 1925 decemberében tárgyalásokat kezdeményezett a Nagykövetek Tanácsával a légiforgalmi korlátozások megszűntetéséről és légügyi egyezmény megkötését ajánlotta Franciaországnak és Belgiumnak. Az antant és Németország közötti titkos tárgyalásokról Kánya berlini magyar követ 1926. május 26án jelentett először a Külügyminisztériumnak,

31 a tárgyalások eredményeit a június 24-én kelt jelentés összegezte. „...Ezen tárgyalások folyó év május havában befejezést nyertek; a megállapodások négy jegyzékváltásban lettek lefektetve a párisi német nagykövet és a Nagykövetek Tanácsa között. Ezen megállapodások lényegesebb pontjai a következők: ÍJ Az eddigi korlátozások (melyek teljesen azonosak a Magyarországra vonatkozó korlátozásokkal) úgy a polgári repülőgépekre, mint a légliajókra feloldattak. Németország ezentúl szabadon gyárthat nemcsak forgalmi (polgári), hanem sportrepülőgépeket is bármely típus és nagyságban. 2./ Államilag segélyezhetik a forgalmi repülést és a repülőgépgyárakat. Nem subventionálhatja ellenben a sportrepülést, mert a sport és katonai repülés közt a határvonal nehezen húzható meg. 3./ Megszűnik az entente légügyi ellenőrző bizottság, de Németország elismeri az entente inves-tigátiós jogát mely azonban ad hoc jellegű lehet. 4./ Németország jogot kap a megszállott területeken és a semleges zónában való repülésre valamint a repülésnek a megszállott területeken német rendeletekkel való szabályozására. 5./ A katonaságnak (Reichswehr) repülésben való kiképzése meg van tiltva és a sportrepülő katonák száma is erősen korlátozva van. 6./ A pilóta nélkül repülni tudó gépeket is ezentúl katonai repülőgépeknek minősítik. Németországnak természetesen ezentúl sem szabad a versaillesi szerződés értelmében katonai repülőgépeket tartani és gyártani. Németország folyó év májusában már kötött a teljes egyenjogúság alapján úgy Franciaországgal, mint Belgiummal ú.n. sablonos légi forgalmi szerződéseket, melyekben a területeiken való szabad átrepülést egymásnak kölcsönösen biztosítják. Németország ezen kétségtelen eredményeket főleg azon következetes magatartása által érte el, hogy az. entente repülőgépeknek nem engedte meg a Németország felett való átröpülést. " A berlini magyar nagykövet „szigorúan bizalmas" minősítésűjelentése feltárja azokat az okokat, hogy miért a nyilvánosság kizárásával jegyzékváltás formájában jött létre a megegyezés az antant és Németország között (És egy évvel később Magyarországgal is.) „...Németország és az entente nagyhatalmak között Párizsban f évi május hó 22-én jegyzékváltás formájában létrejött légiforgalmi, illetőleg a német katonai és polgári repülést és léghajózást szabályozó egyezmények szövege közös megállapodás szerint egyelőre nem kerül publikálásra. Ugyanis sem a német, sem az entente kormányoknak nem érdeke, hogy a fenthivatkozott egyezményeknek nyilvános discussió alá bocsátása által, az azokkal újraszabályozást nyert részben kényes természetű kérdések a közvéleményt ismét felizgassák. Ezenkívül latba esik, hogy a jegyzékváltások parlamenti ratifikálását sem igényelnék és így azoknak a külügyi bizottság avagy a birodalmi gyűlés elé terjesztése a kormány szabad elhatározásátólfügg. 270