A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Hídvégi János: 100 éves a magyar dízelmotor 175

szerelhető motorok kifejlesztésén is dolgoztak. Egy gyorsfordulatú, 73,6 kW-os (100 LE-s) motor prototípusát megépítették, amely a Fővárosi Autóbuszüzem egyik kocsijába került, ám a hazai szükségletek kielégítése érdekében célszerűbbnek látszott egy már bevált külföldi gyártmány gyártási jogának megvásárlása. Az 1930-as évek elején a Daimler-Benz gyártól egy négyhengeres és egy hathengeres motor gyártási jogát vásárolták meg. 1934-től kezdve a két nagy hazai közlekedési vállalat; a Fővárosi Autóbuszüzem és a MA VART (később Mávaut) autóbuszainak egy részét ezekkel a motorokkal látták el (3. ábra). 3. ábra A Láng Gyárban Daimler-Benz licenc alapján készült OML 674 típusú 81 kW-os (110 LE-s) hathengeres motor A dízelmotor alkalmazási lehetőségei közül az autókba - mint később látni fogjuk - különösen a személyautókba kerülő motorok kifejlesztése vette igénybe a leghosszabb időt. 1923-ban a marienfeldi Daimler Motorgyárban építettek egy 3 tonnás tehergépkocsit, melynek próbájára ugyanez év augusztusában került sor. Néhány hónappal korábban a mannheimi Benz is készített egy négyhengeres, tehergépkocsiba építhető motort, melyet 1923 szeptemberében Gaggenauban próbáltak ki. A Daimler motor tervezése dr. Reinisch nevéhez fűződik, a Benz motorját Prosper L' Orange tervezte, aki 1908-ban a Deutz Gázmotorgyárban már készített egy sűrítő nélküli dízelmotor. 1923-ban az MAN-nél is megindultak a kísérletek teherautóba építhető dízelmotor kifejlesztésére. A 6,84 liter lökettérfogatú, 1050/min fordulatszámnál 33,1 kW (45 LE) teljesítményt leadó közvetlen befecskendezésű motoros teherautót az 1924 decemberében megrendezett Berlini Automobil Kiállításon mutatták be. A magyar kísérletek nem sokkal maradtak el a németektől és nem a Láng gyár volt az egyedüli, amely közúti jármű dízelmotorok előállításával megpróbálkozott. A Ganz gyárban Jendrassik György tervei alapján 1931-ben szintén építettek egy teherautóba szerelhető dízelmotor, de a motorok gyártása sokkal korábban kezdődött. A Ganz leobersdorfi gyárában már a század első éveiben gyártottak légbefúvásos stabil dízelmotorokat is, majd az első világháború után budapesti gyárában izzó fejes kétütemű nyersolajmotorkat. Részben e motorok tapasztalatainak felhasználásával tértek át az 1920-as években a sűrítő nélküli, befecskendező szivattyús dízelmotorok gyártására. A fejlesztések meghatározó alakja lett Jendrassik György. Jendrassik György 1898 május 13-án született Budapesten. Hazai és külföldi tanulmányai után 1922 június 20-án kitűnő minősítéssel megszerezte a gépészmérnöki diplomát, augusztus 1-én belépett a Ganz és Társa -Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. Tanulmányi Osztályára és a Kőbányai úti Vagongyárban kezdte meg a munkát. A Tanulmányi Osztály egyik legfontosabb feladata egy sűrítő nélküli dízelmotor kifejlesztése volt a lengyel Swiderszky szabadalmai alapján. A két évtizedes múltra visszatekintő dízelmotor az 1920-as évekre kiforrott hőerőgépnek volt tekinthető, számtalan példánya üzemelt, sok, több ezer, sőt tízezer lóerős teljesítménnyel, ugyanakkor a kisebb teljesítményű, egyszerűbb, az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben használható, motorok alig voltak. Jendrassik György elhatározta, hogy kis- és középteljesítményű, nagyfordulatú, sűrítő nélküli motorok tervezésével, kifejlesztésével foglalkozik. Javasolta a Ganz gyár vezetőségének, hogy GanzJendrassik néven nyújtsák be a szabadalmakat és a gyár az eladott gyártmányok után fizessen licencdíjat. Némi nézeteltérés után az egyezség megszületett és rövid időn belül benyújtották az első közös szabadalmat "Belsőégésű hőerőgép és ehhez való üzemeljárás" címen 1924 szeptember 9-én. 181