A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Hídvégi János: 100 éves a magyar dízelmotor 175

-Weitzer János Gép és Wagongyára és Vasöntödéje Arad 1899 febr. 28-án; -Danubius Hajó és Gépgyár Rt. Budapest 1899 mára 23-án; -Ganz és Társa Gép és Wagongyár Rt. Leobersdorf-i gyára 1901. ápr.2-án vásárolta meg a gyártási dokumentációt. A Fegyver és Gépgyárban már a szabadalom megvétele előtt megindult a tervezés és gyártás előkészítése. Epperlein Oszkár 1896-tól folyamatos levelezésben állt a Diesel tervezőiroda igazgatójával Albert Johannings-szal. Epperlein 1899 nyarán írt levelében arról számol be, hogy milyen nagy az érdeklődés a dízelmotorok iránt és szeretné, ha kész motorokat is küldenének eladásra. A dízelmotor gyártás bevezetése új beruházásokat tett szükségessé. Az új szerszámgépek beszerzésével Tobisch Ferenc főmérnököt bízták meg. A gyár dízel szerkesztési irodát nyitott, vezetőjének Böszörményi Jenő gépészmérnököt nevezték ki. Az első motor 1899 végére készült el. A 2,94 kW-os (4 LE-s) motor némileg eltért az eredeti dízel kiviteltől, kúpkerékhajtású vezérműtengelyét függőlegesre készítették és egyetlen bütyökről himbákkal mozgatták az összes szelepet. A motor tüzelőanyag szelepe vízszintes beépítésű volt. Az eltérések miatt ezt a kialakítást maga Diesel is magyar típusnak nevezte. A motorral a kísérletek a következő év márciusáig tartottak és az csak ezután került üzembe (2. ábra). A motorokra sorra érkeztek a megrendelések. A gyár 1901-es árjegyzékében 3,67-44,1 kW (5-60 LE) teljesítményig egyhengeres, 22-88,2 kW-os (30-120 LE-s) motorokat 2-hengeres kivitelben ajánl, de megemlíti, hogy 220,6 kW-os (300 LE-s) motorok előállítását is vállalja. A motorok tüzelőanyag-fogyasztását 250-300 g/LEó-ban adták meg. Epperlein Oszkár 1903-ban bekövetkezett halála után a dízelmotor-gyártás fokozatosan háttérbe szorult, ül. előtérbe került a fegyvergyártás felfejlesztése. A dízelmotorok gyártását a minimális szintre csökkentették, az új igazgató a további fejlesztéseket nem támogatta. Az első világháború kitörésével a motorgyártás megszűnt, a fegyvergyártás vette át a főszerepet, a háború után a motorgyártást már nem indították újra. A hadsereg is hamar felfigyelt az új motorra és próbákat végzett annak felhasználására. 2. ábra A Fegyver és Gépgyárban 1899-ben tervezett 2,94 kW-os (4 LE-s) dízelmotor rajza Az első kísérleteket 1904-ben Franciaországban tengeralattjárókkal végezték. A dízelmotorok nagy súlya, csekély teljesítménye miatt azonban e járművekkel kudarcot vallottak. Az angolok óvatosabbak voltak. Figyelemmel kísérték a franciák próbáit, de közben saját kísérleteket is folytattak. Az angol admiralitás először petróleum-, majd dízelmotorokkal épített tengeralattjárókat. 1909-ben bocsátották vízre az első 50 m hosszú, 600 tonna vízkiszorítású 2 db 441,2 kW (600 LE) teljesítményű dízelmotorral szerelt tengeralattjárójukat, amely vízfelszínen 15 csomós (kb. 22,8 km/h) sebességgel volt képes haladni. A víz alatti meghajtásról villamos motorok gondoskodtak, lényegesen alacsonyabb sebességgel és igen korlátozott időtartamig. 1915-16-ra a G-lG-24 jelzésű angol tengeralattjárók vízfelszínen már 24 tengeri mérföldes (kb.44,5 km/h) sebességgel haladtak. E sebesség elérését 4779,4 kW-os (6500 LE-s) Vickers dízelmotor tette lehetővé. A későbbi tengeralattjáró nagyhatalom Német179