A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Hídvégi János: 100 éves a magyar dízelmotor 175

Tudjuk, hogy a mai gőzgépekkel földünk szénkészletében nagy tékozlást, valóságos rablógazdaságot űzünk és érezzük, hogy a gazdaságosabb motor, mely nekünk csak financiális kérdés, a késő nemzedékeknek legnagyobb létkérdése, megélhetésének sine qua non-ja (elengedhetetlen feltétele) lesz. Tagadhatatlan tény, hogy azok a diesel motorok melyeket Münchenben az erő és munkagépek kiállításán, az Augsburgi Gépgyárban, a Deutz Gázmotorgyárban, az esseni Krupp féle és a Nürnbergi Gépgyárban f. év július havában tett tanulmányi utamban részben üzemben, részben elkészítés és szerelés alatt láttam és tanulmányoztam, a nyugodt egyenletes járást és a csekély anyagfogyasztást illetőleg minden eddigi petróleummotort túlszárnyalnak. Ezekben a gépekben az égés tökéletes, az égés termékei teljesen színtelenek. Az. új motornak egyetlen hátránya ma még, hogy komplikáltabb szerkezetű a közönséges robbanómotorokénál és hogy részben ezért, részben mert igen gondos műhelymunkát kíván és mert a magas szabadalmi díjak terhelik, a közönséges petróleummotoroknál jóval drágábbak. A szerkezet azonban egyszerűsíthető, a gyárak pontosabb műhelymunkára fognak berendezkedni, a szabadalmi védelem megfog szűnni és akkor a Diesel motorban a közel jövő motorját üdvözölhetjük. Mérnöki szempontból ítélve, Diesel motora oly haladást jelent a hőmotorok terén, amihez csak Ottó találmánya volt fogható": Az új motor iránt az érdeklődés rendkívül nagy volt, sok német és külföldi gépgyár szerzett licenc-jogot a motor gyártására. 1900-ban a Párizsi Világkiállításon a dízelmotor a kiállítás nagydíját kapta. A kezdeti nehézségek ellenére a századfordulótól kezdve a dízelmotor az egész világon elterjedt. A nagy tömege és robosztus felépítése miatt kezdetben csak telepített hajtásként villamos áram előállításához, vagy erőátvitelek üzemeltetéséhez, majd hamarosan hajógépként is használták. A gyors fordulatú, közúti járművekbe is építhető dízelmotorok kifejlesztésére még várni kellett. Rudolf Diesel ezt már nem élhette meg, 1913 szeptember 30-án a La Manche csatornán való 3 Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1898 11. és 383.p. átkeléskor máig tisztázatlan körülmények között eltűnt. A dízelmotor iránt hazánkban is nagy volt az érdeklődés. Epperlein Oszkár, aki 1896-ban a Fegyver és Gépgyár vezérigazgatója lett, a kezdetektől figyelemmel kísérte a dízelmotorral kapcsolatos kísérleteket és a tervei között szerepelt a hazai dízelmotor gyártás bevezetése. A Fegyver és Gépgyár, melyet 1887-ben alapítottak és 1893-tól a Magyar Általános Hitelbank érdekkörébe tartozott, fegyverek és szerszámgépek előállításával foglalkozott. Az 1500 dolgozót foglalkoztató gyár 1898-ban 11 000 db. kézifegyvert állított elő és szerszámgépeket is gyártott. Az állandó foglalkoztatottságot azonban ezek nem biztosították, az előállított szerszámgépek pedig az áruk és nagy tömegük miatt nem voltak külföldön versenyképesek, csak a gyári és a hazai szükségletet látták el. A fegyver és szerszámgép-gyártáshoz szükséges szerszámok a gyár tulajdonában voltak, kézenfekvő volt a precíziós megmunkálást igénylő motorok gyártási profilba való felvétele. A dízel szabadalmakat Magyarországon 1894ben jegyezték be. Az 1897-es sikeres kísérletek után Epperleinnek sikerül a Hitelbank vezetőségét meggyőznie arról, hogy áldozzanak a dízelmotor gyártás megindítására. 1898 decemberében a Magyar Általános Hitelbank és a Fegyver és Gépgyár megvásárolta a dízelmotor gyártásának a jogát , a következő év február 10-én pedig megalapították Részvénytáraság Diesel motorok Számára nevű céget Budapest székhellyel, amely átvette a szabadalmakat a gyártási és forgalmazási jogokat Ausztria, Magyarország és Bosznia területére. A társaság célja a dízelmotorral kapcsolatos szabadalmak és jogok megszerzése, kihasználása és értékesítése volt. A szabadalmakból négy 1898 február 21-el az Rt. birtokába került, egy ötödiket 1901-ben kaptak meg. A vételár 1 250 000 márka volt, amelyből 705 000 márkát két részletben készpénzben fizettek ki, a fennmaradó összeget licencdíjakból kívánták fedezni. Az Rt. megalakulása után rövid időn belül jelentkeztek azok a gépgyárak, amelyek a dízelmotor akarták gyártani: -Grazer Wagenfabrik vormals, Johann Weitzer Bécs 1899 febr. 25-én; 178