A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Bálint Sándor. Győr és környékének autóbusz-közlekedése 1925-1950 között 151

típusú autóbuszt. Amint értesültünk a Star válla­lat a vagongyárnál egy ötven személyes Rába­Krupp autóbuszt is rendelt. Ezzel a nagy kocsival bakonyi, balatoni, sőt budapesti járatokat tervez­nek. A közönség ezt a tervet örömmel fogadja és ha tényleg sikerül megfelelő díjazással ezeket a járatokat rendszeresíteni, akkor a döcögő és gyorsulni nem akaró bakonyi vonatjáratok hama­rosan mégis csak hirtelen meggyorsulnak vagy üresen maradnak, a praktikus és kényelmes ellen­fél, az autóbusz konkurenciájának hatása alatt". Míg az év eleje hatalmas mennyiségű csapa­dékkal, hóeséssel kezdődött, az év utolsó negye­dében a szárazság sújtotta a Dunántúlt és a me­gyét. Révfaluban, a déli határ közelében ki­száradtak a kutak, a Bakonyban a patakokban alig csörgedezett víz, Csorna-Tata vonaltól északra is kiszáradtak a legelők, a talajvíz szintje katasztro­fálisan mélyre süllyedt, a hajózás akadozott a Du­nán. Csupán a mosoni és a rajkai járást nem súj­totta a szárazság. De a legnagyobb baj távolabb, New-Yorkban következett be. A Dunántúli Hír­lap, 1929. október 31-én csütörtökön közölte: Óriási Pánik a New Yorki Tőzsdén.! Kezdetét vette a világgazdasági válság. Győr környékén 1926-tól kiépült az autóbusz­közlekedés: a Star Győr-Hédervár, Győr-Nagy­igmánd, Győr-Tóváros, Győr-Bacsa, továbbá a Horváth Lajos-Békefy Elemér féle vállalkozás, amely a Star kezelésében üzemelt a Győr­Kisbaj cs-Nagybajcs vonalán, Biczó György Győr­Gönyü, Rechman Ferenc Győr-Mórichida, Maróthy Gézáné Győr-Támokrét vonalán tartott forgalomban autóbuszokat. Győr városában is kiépült az autóbusz-közlekedés. Sopron, Magyar­óvár vidékét behálózták az autóbuszvonalak. Csorna, Beled, valamint Komárom környékén is közlekedtek már az autóbuszok, ez utóbbi helyen a Star vállalat kapott koncessziót Komárom­Kisbér, Komárom-Kocs helyközi járatokra. A me­gyében, részben Komárom megyében is, kialakult az autóbusz-közlekedéshez nélkülözhetetlen inf­rastruktúra, garázsok, műhelyek, benzinkutak nyíltak, sofőrtanfolyamokat szerveztek, a közigaz­gatások megalkották a gépjármű-közlekedéssel kapcsolatos szabályrendeleteiket, stb. Mindez alig öt év alatt zajlott le. E dinamikus fejlődést törte meg a világgazdasági válság. Győr a gazdasági válság idején A szűkös pénzügyi keretek miatt a város, a megye mérsékelte, majd megszüntette fejlesztő, például útépítő tevékenységét. Győr gyáraiban csökkent a termelés, a megyében 1930-ban már 1600 mun­kanélküliről tudtak. A Budapest-Bécs közötti országút építése is csak azokon segített, akik az építési terület men­tén laktak. A Starnál nem csökkent a munka. Visszaemlé­kezésekből ismeretes, hogy a műhelyi szakmun­kások 0,6-1 pengő között kerestek óránként, a segédmunkások órabére 0,4-0,6 pengő között mozgott, az autóbuszvezetők fizetése órabérre átszámítva 0,8-1,2 P-t, a kalauzoké 0,6-0,8 P-t érte el, a bérüket zavartalanul megkapták. Ők még nem érezték a gazdasági bajokat. Bérük va­lamivel magasabb volt mint a soproni, vagy a ma­gyaróvári kollegáiké. A gépkocsivezetők főleg a helyköziek viszonylag magas díjazását az indokol­ta, hogy a forgalmat olyan utakon is le kellett bo­nyolítaniuk, amelyeken a lovaskocsik alig közle­kedtek. Nekik nem a többi közlekedő gépjárműtől kellett tartani, hanem szinte kizárólag a kátyúktól, a gödröktől, az utak vízmosásaitól télen a hótól, jégtől, stb. Az 1930. február 8-án megtartott vármegyei kisgyűlésen dr. Mihályffy Ernő interpellált a vár­megyei autóbusz-közlekedés tárgyában. Elmond­ta, hogy számtalan bejelentés, panaszos levél ér­kezett az alispáni hivatalba, de ő is személyesen tapasztalta, hogy a 30-40 kilométeres vonalhosz­szon közlekedő autóbuszok az utakon úgy billeg­nek, hogy az utasok tengeribetegek lesznek. A megállókban alig lehet le és felszállni, mert ahol a kocsik megállnak az utasok sártengerbe lépnek. Kérte, az autóbuszok járta utakra nagyobb gondot fordítson a megye, a vállalkozók pedig táblákkal jelezzék a megállók helyét. Átmeneti megoldásul javasolta, hogy a táblás helyekre hordjanak kavicsot, hogy az utasok ezeken a szigeteken várakozzanak. Skultéty Miklós elismerte az állapotokat, még azt is hozzátette, hogy az utak minősége miatt a jár­művek idő előtt elkopnak, de bejelentette, sokat nem tehetnek, mert semmire nincs pénzük. Győr város tanácsa intézkedett, hogy az A, B, C, D jelű 160

Next

/
Thumbnails
Contents