A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

BEVEZETŐ 5 - Dr. Berta István – Dr. Katona András: Múzeumok a századfordulón 7

városi hatóságok hatalmi jelvényei; az iparűzés (a céhek emlékei, a kereskedelemmel, a közlekedéssel kapcsolatos eszközök, súlyok, bárcák, cégérek stb.); s végezetül a városi folklórra vonatkozó emlékek, a vásári gyülekezetek, népünnepélyek, mulatságok, a ruházkodás, a lakberendezés tárgyi és képi dokumentumainak felsorolásával zárja a feladatsort, amit egy városi múzeum gyűjtőtevékenysége során elvégzendőnek tart. A kultuszminisztériumi felhívás, a szakmai útmutatók mellett a szakminisztériumok is hozzájárultak a múlt emlékeinek védelméhez. 1868-ban a közmunkaügyi miniszter elrendelte, hogy a vasútépítések során előkerült leleteket az MTA Régészeti Bizottságának, illetve a Kolozsvári Nemzeti Múzeumnak kell bejelenteni. A belügyminiszter ugyanez évben rendelte el a törvényhatóságoknak a régészeti leletek megmentését. Az 187l-es XVIII. törvény a műemlékek védelméről intézkedett, amit a városi fejlődés nyomán kialakuló telekspekuláció is indokolttá tett. 1872-ben megindult a műemlékek lajstromozása és az 1881. XXXIX te. pedig rendelkezett a földben, vagy a föld felszínén található minden olyan építmény védelméről, amely művészeti vagy történeti értékkel bír. A kifejezetten muzeális műtárgyak védelméről rendelkező törvény azonban ebben korszakban nem született. Bár a Múzeumok és Könyvtárak Országos felügyelősége 1902-ben Wosinszky Mór vezetésével bizottságot állított fel a törvény előkészítésére, de a munkálatok eredményt nem hoztak. Nagy szerepe volt viszont az 1897-ben alapított Múzeumok És Könyvtárak Országos Tanácsának abban, hogy a múzeumi munka szakszerűsége a század végére fokozódott. Módszertani kiadványokkal, tanfolyamok szervezésével, személyes tanácsadással segítették a tanárok, tisztviselők, lelkes amatőrök munkáját, akik sok esetben anyagi elismerés nélkül végezték értékmentő, értékmegőrző munkájukat. A még oly csekély kormányzati támogatás mellett is a vidéki kulturális, történeti, régészeti egyesületi mozgalmak felvirágoztak. Már a 70-es évek közepén működött a vas-megyei Régészeti Egylet, a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat, a Békésmegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Egylet, de adatok vannak az abaúji, a szepesi, a liptói, a komáromi, a fejér-a veszprém megyei, a szegedi, gödöllői egyletek alakulásáról, működéséről is. Az egyházi központokban ezen időszakban alakulnak ki a későbbi egyházművészeti múzeumok csírái (Eger, Esztergom, Győr, Szepesváralja, Zirc, Kassa, Pécs stb.). Hasonlóképpen szaporodnak az iskolai gyűjtemények. A pápai, sárospataki, nagykőrösi, kecskeméti, debreceni református kollégiumoknak már ismert gyűjteményük van. A győri, esztergomi, kőszegi bencés gimnáziumoknak, a pesti, a nyitrai piarista, a szombathelyi premontreieknek és néhány más királyi gimnáziumnak is van gyűjteménye. Összességében az országban mintegy harminc helyen ismert ilyen iskolai gyűjtemény. Bár ezek még kevésbé nyilvánosak, mint az egyleti, társulati gyűjtemények, de a nemzeti kulturális értékek megmentése, megőrzése szempontjából legalább olyan fontosak, mint az előbbiek. Természetesen a gyűjtemények összessége nagy változatosságot takar, van ahol a gyűjtemény egészét néhány kimustrált szekrényben helyezik el, és csak az egyleti, társulati tagok épülését szolgálja. Másutt például Szombathelyen vagy Gyulán már közszemlére is kiállítják, a gyűjteményt és az egyletek működéséről éves kiadványban számolnak be. A társulatok működtetésének rendszeres anyagi alapjai nem voltak. A beszedett tagdíjakból biztosították a működési feltételeket. Ez a tény nagyban meghatározta tevékenységüket. A megyei, városi támogatás sem volt rendszeres, állami segélyezés pedig kivételes esetnek számított. A szűkös pénzalapból műtárgyak megvételére, a berendezésre, a szakkönyvek vásárlására nem jutott kellő fedezet. Mindezek ellenére, e társadalmi kulturális mozgalmak eredményeként a századfordulóra a vidéki múzeumok száma meghaladta a félszázat. A millenniumi előkészületek újabb lendületet adtak a vidéki múzeumügynek. 1895 és 1903 között megalakult többek között Kecskemét, Keszthely, Miskolc, Szekszárd, Szentes, Debrecen, Veszprém múzeuma. Az 1870-es évektől kezdve a magyar muzeológia történetében egy másik fontos folyamatot is megfigyelhetünk: a szakmúzeumok kialakulását. A Nemzeti Múzeum gyorsan gyarapodó gyűjteményei a 70-es évek elejére kinőtték az egykor oly 10