A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 33 - Dr. Molnár Erzsébet: A Közlekedési Múzeum története 1945-ig 35

mert az a maitól teljesen eltérő. Újhelyi Sándor irodatiszt 19 egész és 8 fél napot helyettesített a múzeumban, munkabére naponta 4 korona volt. Helyettesítéskor azonban 92 korona jutalmat is kapott, mert messze lakott, így nem tudott hazajárni ebédelni, tehát azt naponta meg kellett vennie.

41 A múzeum nagyon kevés alkalmazottat foglalkoztatott, mert szerény költségvetéséből többre nem volt lehetősége. Főként a '30-as években nagyon sokan fordultak munkáért az igazgatóhoz, ki magát ajánlotta, ki különböző protektorokra hivatkozott, de állást senkinek sem tudtak adni. A kis létszámú személyzet túlterhelt volt, ez különösen 1939-től jelentett súlyos gondot, de már 1938-tól érezhető volt a háborúra való készülődés. Egy körrendeletben kimondták, hogy akik nem teljesítik éppen vasúti szolgálatukat, azok nem kaphatnak felmentést a hadgyakorlatok alól. Ez a múzeum három alkalmazottjára is vonatkozott, ami igen érzékenyen érintette az intézményt. Elsősorban Ge'hl Fülöp felmentését kérték, mert ő gépészként dolgozott, így pótlásáról nehéz lett volna gondoskodni. A m. kir. Rendőrújonciskola Páncéljármű Osztálya azonban elutasította a kérvényt.

42 1942-ben már csak annyit kér a múzeum a háborús helyzetre való tekintettel, hogy hétfőn ne, illetve ne egész napra hívják dolgozóit a Levente Egyesületbe, mivel akkor folynak a karbantartási munkálatok.

43 A múzeumnak és dolgozóinak néhány kedvezmény is járt. Az intézmény érdekében feladott összes küldemény szállítása a MA V vonalain díjtalanul történt. A leveleket is portómentesen lehetett feladni. A dolgozók, akik többségében vasutasok voltak, természetesen szabadjeggyel rendelkeztek. • Néhány területen azonban hiábavalónak bizonyult a kedvezmények kérése. 1920-ban a közúti fuvardíjra külön pótlékot kértek, mivel a költségek a békebelinek 14-szeresére emelkedtek és a bérkocsik díja is a sokszorosára nőtt. A dolgozók, akik messzebb laktak, méltányosnak 4,

KM A. 24/920 42

KM A. 73/938 "KMA.21/942 tartották a kedvezmény megadását. A kereskedelmi miniszter azonban elutasította a kérést a következő indokkal: „ Nem tartozik azok közé az intézmények közé, amelyek az ország megélhetése szempontjából szóba jöhetnek, jövedelmet nem hajt. Csak abban az esetben jöhetne szóba, ha sürgős dologról vagy nagy mennyiségű anyag szállításáról lenne szó, ami nagyon ritka. " Végül még baljóslatúan a múzeum felszámolását is kilátásba helyezte bizonyos körülmények között.

44 1934-ben kedvezményes BSZKRT-jegyet kértek Oo Gyula múzeumőr részére azzal az indokkal, hogy a múzeum BSZKRT-műtárgyakat is őriz. Sajnos ezt is elutasították.

45 A múzeum tehát a lehetőségekhez képest igyekezett dolgozóinak jobb feltételeket teremteni, és nem a vezetésen múlott, hogy ez többször nem sikerült. A vállalati támogatások leginkább a gyűjtemények fejlesztésében érhetők tetten, de ott sem mindig önzetlenül. A MÚZEUM NYITVA TARTÁSA A múzeumban gyakorlatban mindvégig, hasonlóan a többi múzeumhoz, részleges nyitva tartás volt. Többféle okot lehet találni erre. A legnyilvánvalóbb az épület fűtéshiánya, ami lehetetlenné tette a látogatást, de a dolgozók ottlétét is az év egészében. Rendszerint május elsejétől október végéig várták az érdeklődőket 2-3 hétköznap és/vagy vasárnap. Az első évben, 1899ben például hétfőn, szerdán és pénteken tartottak nyitva. Később bővült a látogatási napok száma, 1934-ben már hétfő kivételével mindennap nyitva tartottak. Nagyobb érdeklődésre számítva, 1937-ben október 15-től május l-ig vasárnap is kinyitottak, 10-13 óráig, 1938-ban pedig még további ünnepnapokon is. A látogatási idő 9-12-ig és 14-17 óráig tartott.

46 Minden évben az összes hírlapot, újságot időben értesítették a nyitva tartásról, és ez általában a „Napirend" rovatokban díjmentesen meg "KM A. 48/920 45

KM A. 1/934 "KM A. 7/1899, 57/911, 12/919, 26/920, 5/929, 41/934, 2/938 45