A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Bálint Sándor: Magyaróvár és Moson környékének közlekedése 1925-1950 között 223

Központi Kávéház-vasútállomás között közle­kedett napi 16 fordulóval az autóbusz. A gépko­csivezetőket elbocsátották, a garázsszemélyzet létszámát is csökkentették. Októberben a vasúti járatokat 13 fordulóra ritkították. AZ AUTÓBUSZÜZEM SORVADÁSA Az üzemnek 1930-tól addig soha nem gondolt versenytársa akadt. E versenytárs valamennyi géperejű személy- és teherautó-fuvarozót, de még a vasutat is - úgymond - megkárosította. Az autóbuszüzem sofőrjei gyakran látták, hogy a szekereken olykor többen is ülnek, és azt is, hogy a távol eső falvak szekerei haladnak az utakon, áruval rakottan. Ám 1932-ben már gya­nús volt számukra, hogy akik korábban autó­buszon utaztak, a szekerekről köszöntik őket. Történt ugyanis, hogy azok a kisbirtokosok, akiknek lovaik, szekereik voltak, fuvarozni kezdtek, mert a földművelésből alig vagy egyál­talán nem tudtak megélni. Olcsóbban vitték az árut a vasútnál, a teherautónál, hiszen e szolgál­tatásukért nem fizettek adót, de adott esetben természetbeni juttatást is elfogadtak fuvardíj­ként. A szekeresek a rajkai vagy a mosoni járás­ból is elvitték a rakományokat akár Győrbe, Csornára, Szombathelyre. Természetesen ez az „új" fuvarozási módi nemcsak a régi Mosón megyét jellemezte. Budapestről például Szol­nokra is közlekedtek a golyóscsapágyas lovas­kocsik. A Mosón vármegye c. lap 1934. január 7-én a következőket írta: „a verseny következté­ben kialakult a magyar közlekedés egyik legak­tuálisabb kérdése: a szekérverseny. A kormány annak idején a teherautófuvarozást is korlátozta a vasúttal szemben, azóta azonban a gazdasági viszonyok arra az álláspontra kényszerítik, hogy az úgynevezett szekérverseny elharapózásának is gátat vessen. A szekerezés elterjedésének oka az, hogy a mezőgazdasági lakosság a termelési veszteség miatt fuvarozásokat vállal és ezzel mi­nimális áron a vasútnak és a teherautónak nagy versenyt támaszt. így az erősen adóztatott szál­lítmányozási vállalatok is állami közbelépést sürgetnek ". December 24-én, „Az államvasút a kocsifuvarozás ellen " c. cikkében a következők olvashatók: „Gazdáink tiltakozása. Az állam­vasutak teherforgalmában érzékeny veszteség származott abból, hogy a magas vasúti tarifa következtében mind erősebben áttérnek a szállí­tók a kocsifuvarozásra. A kormány a vasút vé­delme érdekében el akarja tiltani a kocsikon való árufuvarozást. Viszont ez a tervezett intéz­kedés a fuvarozó gazdákat érintené súlyosan. Neuberger Mihály országgyűlési képviselő az alábbiakat írja ez ügyben lapunknak: Mi mo­sonmegyei kisgazdák is védekezni fogunk, mert nem nézhetjük tétlenül, hogy mindent korlátoz­zanak a mi rovásunkra, ami egy-egy nagy válla­latnak vagy kartellnek a javát szolgálja. Sok kisember, kisgazda tengeti életét is Mosonme­gyében is most télen a fuvarozásból. Ha a MÁV deficittel dolgozik, azt ne a kocsifuvarozások letörlésével akarja megszüntetni, hanem a tarifa leszállításával, a forgalom megemelésével. Meggyőződésem, hogy a földművelési miniszter bölcsessége megtalálja a módot arra, hogy a kisemberek érdekeit védelmezze ". Az új fuvarosgazdák nemigen törődtek a vé­leményekkel, kinyilatkozásokkal a MAV, a MATEOSZ (Magyar Teherautófuvarozók Or­szágos Szövetkezete), A MA VART stb. tiltako­zásaival, ha akadt elszállítandó áru vagy utas, befogtak és útnak indultak. Ritkán olvastak új­ságot, hivatalos lapot talán egyáltalán nem, szer­vezetük nem lévén, információikat a kisbíróktól szerezték vagy a kocsmában. Hatóságilag szinte lehetetlen volt ellenük fellépni. Dr. Sattler Já­nos polgármester sem tudott velük mit kezdeni, ha az éppen arra kocogó szekeres felvette a fel­kéredzkedő gyalogosokat, nem volt büntetendő cselekmény, de az sem, ha a fuvarosgazda ko­máját, rokonát vitte a vasútállomásra. Szinte el­lenőrizhetetlenek voltak. Ha a csendőr vagy a rendőr igazoltatta őket, utasaik mindig is­merősök vagy felkéredzkedők voltak, rakomá­nyukat pedig baráti szívességből fuvarozták. A tavaszi földmunkák megindulásakor forgalmuk visszaesett, az őszi betakarításkor sem bosszan­tották a hivatásos fuvarozókat. Illegális tevé­kenységük a gazdasági válság elmúltával mér­séklődött, jelentéktelenné vált, de nem az egy­kori Mosón megyében. Minthogy az autóbusz­üzem helyközi járatait megszüntette, a fuvaros­kocsik, a szekeresek például Pusztasomorjáról, 247

Next

/
Thumbnails
Contents