A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Bálint Sándor: Magyaróvár és Moson környékének közlekedése 1925-1950 között 223
Központi Kávéház-vasútállomás között közlekedett napi 16 fordulóval az autóbusz. A gépkocsivezetőket elbocsátották, a garázsszemélyzet létszámát is csökkentették. Októberben a vasúti járatokat 13 fordulóra ritkították. AZ AUTÓBUSZÜZEM SORVADÁSA Az üzemnek 1930-tól addig soha nem gondolt versenytársa akadt. E versenytárs valamennyi géperejű személy- és teherautó-fuvarozót, de még a vasutat is - úgymond - megkárosította. Az autóbuszüzem sofőrjei gyakran látták, hogy a szekereken olykor többen is ülnek, és azt is, hogy a távol eső falvak szekerei haladnak az utakon, áruval rakottan. Ám 1932-ben már gyanús volt számukra, hogy akik korábban autóbuszon utaztak, a szekerekről köszöntik őket. Történt ugyanis, hogy azok a kisbirtokosok, akiknek lovaik, szekereik voltak, fuvarozni kezdtek, mert a földművelésből alig vagy egyáltalán nem tudtak megélni. Olcsóbban vitték az árut a vasútnál, a teherautónál, hiszen e szolgáltatásukért nem fizettek adót, de adott esetben természetbeni juttatást is elfogadtak fuvardíjként. A szekeresek a rajkai vagy a mosoni járásból is elvitték a rakományokat akár Győrbe, Csornára, Szombathelyre. Természetesen ez az „új" fuvarozási módi nemcsak a régi Mosón megyét jellemezte. Budapestről például Szolnokra is közlekedtek a golyóscsapágyas lovaskocsik. A Mosón vármegye c. lap 1934. január 7-én a következőket írta: „a verseny következtében kialakult a magyar közlekedés egyik legaktuálisabb kérdése: a szekérverseny. A kormány annak idején a teherautófuvarozást is korlátozta a vasúttal szemben, azóta azonban a gazdasági viszonyok arra az álláspontra kényszerítik, hogy az úgynevezett szekérverseny elharapózásának is gátat vessen. A szekerezés elterjedésének oka az, hogy a mezőgazdasági lakosság a termelési veszteség miatt fuvarozásokat vállal és ezzel minimális áron a vasútnak és a teherautónak nagy versenyt támaszt. így az erősen adóztatott szállítmányozási vállalatok is állami közbelépést sürgetnek ". December 24-én, „Az államvasút a kocsifuvarozás ellen " c. cikkében a következők olvashatók: „Gazdáink tiltakozása. Az államvasutak teherforgalmában érzékeny veszteség származott abból, hogy a magas vasúti tarifa következtében mind erősebben áttérnek a szállítók a kocsifuvarozásra. A kormány a vasút védelme érdekében el akarja tiltani a kocsikon való árufuvarozást. Viszont ez a tervezett intézkedés a fuvarozó gazdákat érintené súlyosan. Neuberger Mihály országgyűlési képviselő az alábbiakat írja ez ügyben lapunknak: Mi mosonmegyei kisgazdák is védekezni fogunk, mert nem nézhetjük tétlenül, hogy mindent korlátozzanak a mi rovásunkra, ami egy-egy nagy vállalatnak vagy kartellnek a javát szolgálja. Sok kisember, kisgazda tengeti életét is Mosonmegyében is most télen a fuvarozásból. Ha a MÁV deficittel dolgozik, azt ne a kocsifuvarozások letörlésével akarja megszüntetni, hanem a tarifa leszállításával, a forgalom megemelésével. Meggyőződésem, hogy a földművelési miniszter bölcsessége megtalálja a módot arra, hogy a kisemberek érdekeit védelmezze ". Az új fuvarosgazdák nemigen törődtek a véleményekkel, kinyilatkozásokkal a MAV, a MATEOSZ (Magyar Teherautófuvarozók Országos Szövetkezete), A MA VART stb. tiltakozásaival, ha akadt elszállítandó áru vagy utas, befogtak és útnak indultak. Ritkán olvastak újságot, hivatalos lapot talán egyáltalán nem, szervezetük nem lévén, információikat a kisbíróktól szerezték vagy a kocsmában. Hatóságilag szinte lehetetlen volt ellenük fellépni. Dr. Sattler János polgármester sem tudott velük mit kezdeni, ha az éppen arra kocogó szekeres felvette a felkéredzkedő gyalogosokat, nem volt büntetendő cselekmény, de az sem, ha a fuvarosgazda komáját, rokonát vitte a vasútállomásra. Szinte ellenőrizhetetlenek voltak. Ha a csendőr vagy a rendőr igazoltatta őket, utasaik mindig ismerősök vagy felkéredzkedők voltak, rakományukat pedig baráti szívességből fuvarozták. A tavaszi földmunkák megindulásakor forgalmuk visszaesett, az őszi betakarításkor sem bosszantották a hivatásos fuvarozókat. Illegális tevékenységük a gazdasági válság elmúltával mérséklődött, jelentéktelenné vált, de nem az egykori Mosón megyében. Minthogy az autóbuszüzem helyközi járatait megszüntette, a fuvaroskocsik, a szekeresek például Pusztasomorjáról, 247