A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Dr. Eperjesi László: Magyarország közlekedése a trianoni békeszerződés után. - A nemzetközi kapcsolatok alakulása 1920-1938 között 141

Királyhida, Fülek, Losonc, Párkánynána és Érsekújvár állomások közös használatát magyar vontatással és magyar személyzettel ellátott, magyar vonatok számára. "

26 Míg a magyar békeküldöttség a békeszerződés 302. cikkében foglalt, korlátozott időre szóló csehszlovák és román vonatjáratási követelést elfogadta - egyidejűleg Magyarország számára hasonló vonatjáratási jogokat kérve a szomszédos országok területén -, addig a békeszerződés 306. és 307. cikkében foglalt csehszlovák vonatjáratási igényeket, amelyek Csehszlovákia számára korlátlan időre szabad közlekedést biztosítottak volna Magyarország területén keresztül az Adriai-tengerhez, határozottan visszautasította, kérve ezeknek a cikkeknek a békeszerződés szövegéből való törlését. „ A 306-307. cikkek rendelkezései a cseh állam nemzetközi forgalma érdekében az említett állam javára, de természetesen a magyar állam hátrányára oly rendkívüli jogokat és előnyöket biztosítsanak, amelyek a cseh állam számára annak nemzetközi forgalma szempontjából úgyszólván egész különleges helyzetet teremtenének, és pedig kellő indok és szükség nélkül. "

21 Csehszlovákia vonatjárató jogának megadása esetén Magyarország a méltányosság és a viszonosság elve alapján kérte, hogy Magyarországnak az északi államokkal, de elsősorban Lengyelországgal való forgalma és az oszág szénszükségletének biztosítása érdekében Magyarország is kapjon a magyar-csehszlovák határtól a csehszlovák-lengyel határig Ruttkán és Zsolnán keresztül mindkét irányban hasonló feltételek mellett vonatjáratási jogot. A XXVII. jegyzék 4. melléklete, amely, mint már említettük, „A közlekedésre vonatkozó általános megjegyzések " címet viselte, a Kereskedelemügyi Minisztériumban készült, fogalmazványa több változatban is fennmaradt. Vasutas szakértők készítették, ez magyarázza, hogy Magyarország vasúti hálózatának részleges megőrzése mellett döntően a Magyar Államvasutak üzemeltetésével kapcsolatos gazdasági, kereskedelmi, vasúttechnikai-műszaki érveket sorakoztattak fel. Igaz, ilyen jellegű adatokat és 26 A magyar béketárgyalások. 1. m. II. köt. 201. p. 27

A magyar béketárgyalások. I. m. II. köt. 196. p. véleményt kértek tőlük a külügyminisztériumból is. A kor magyar közlekedéspolitikáját szakmailag alakító vasúti szakértők egyszerűen nem értették, hogy miért határozta meg az antant a párizsi békekonferencián úgy Magyarország határait, ahogy a térképen megvonta, teljesen figyelmen kívül hagyva a Magyar Államvasutak valamennyi számításba jövő érdekét, félretolva a vasútüzem vitelének valamennyi racionális gazdasági-vasútműszaki érvét. A vasutasok között az a meggyőződés alakult ki, „...hogy a megmaradó és eleső vasútvonalak kijelölése... illetve elígérése Magyarország és a közforgalom - beleértve a nemzetközi forgalmat is - minden elvi alap nélkül oktalanul történt. "

2i A békeszerződéssel kapcsolatos publicisztikában, és ezt nemcsak a vasutas szakemberek hangoztatták, széleskörűen elterjedt az a vélekedés, amely szerint „az ország határait úgy vonták meg, mintha pajkos gyerekek a következményeket nem ismerve, vagy azokkal nem törődve, egyszerűen tetszés szerinti helyeken vonalakat rajzoltak volna az ország térképére. "

29 Ezt a vélekedést kétségtelenül alátámasztotta például a Kötegyánnál történt első határmegállapítás. A határmegállapító bizottságban részt vevő román ezredes az állomás helyszínrajzát összehajtotta, azután azt szétnyitva az összehajtás helyét jelölte ki határnak. így a vasúti állomás felvételi épülete magyar területen marad, ellenben a raktár a raktári mérleggel románok megszállta területre jutott. (A furcsa helyzet nem sokáig állt fennt, a románok végül is lemondtak Magyarország javára Kötegyán vasúti állomásáról.) A közlekedéspolitikával foglalkozó magyar vasúti szakemberek a két világháború közötti publicisztikájukban, de a korszak olyan reprezentásnak szánt közlekedéstörténeti feldolgozásában, mint a harmincas évek második felében megjelent „A magyar közlekedésügy monográfiája " című munkában, úgy vélekednek, hogy a trianoni határok megállapításában „ a tudatlansággal párosult gyűlölet" érvényesült. A magyar vasutak történetét megíró Zelovich Kornél sem jutott tovább a vasúti-műszaki szakmai ér28

KM Arch. - Béketárgyalási anyag. Fogalmazvány. 29

Vasúti és Közlekedési Közlöny. 1921. augusztus 7. 152