A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Koltai Mariann: A Paksi Vasúti Múzeum 49

14. ábra. Részlet a pályaépítési kiállításból vonalbejárásokra, őrhelyek ellenőrzésére, anyagszállításra használták, de szükség esetén az orvosi betegellátás nélkülözhetetlen járművei is voltak (14. ábra). A felépítmény gyűjtemény gyarapításában jelentős segítséget adott a Vasúti Tudományos Kutató Intézet. Onnan származik a vasbetonalj- és a ragasztott faalj bemutató anyaga. A MÁV, felismerve a vasbetonaljak kedvező műszaki előnyét, olasz példa nyomán az elsők között szerepelt a vasbetonaljak tervezésében. A gyűjtemény első darabja 1902-ből származik. A ragasztott talpfa gyűjtemény a VTKI kísérleti prototípusait mutatják be. A vasaljak kialakításával a MÁV már a múlt század végén foglalkozott, de csak az 1930-as években — a krónikussá váló fahiány miatt — terjedt el a gyakorlatban. A vasaljak legelterjedtebb fajtái is bemutatásra kerültek. A sínleerősítések fejlődését a vágányba beépítve láthatja az érdeklődő. A sín- és kitérő bemutató, valamint a hevederek, sínillesztések, a sínvándorlásgátló szerkezetek, váltózárak sokfélesége a felépítmény fejlődéséről tematikus áttekintést ad. A kézi és gépi pályafenntartási eszközök a szakmai munka sokrétű feladatait tükrözik. A kézi szerszámok közül említésre méltók a kézi vágányemelő, az aláverő csákány (krampács), a sínszeg kihúzó, sínszeg beverő kalapács, a sínszegfej igazító, talpfapántoló, facsap készítő szerkezet, a rúdfúró talpfúráshoz (cigányfúró), a sínhajlító készülék, a csúcssínkiemelő szerkezet stb. Az ágyazat kialakítására is igen sokféle kéziszerszám és eszköz volt használatban. Néhány ezek közül látható: a zúzalékmérő edény, az alázúzalékoló lapát, a zúzalékszállító láda stb. A MÁV a sok munkaerőt és nehéz fizikai munkát igénylő építő és fenntartó munkát folyamatosan gépi eszközökkel váltja ki. Az első pályagépek ma már muzeális darabok és megőrzésük éppolyan fontos feladat, mint a gőzmozdonyoké. 64