A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: A Közlekedési Múzeumok Nemzetközi Szervezetének két évtizede (1968—1987) 563

1. táblázat folytatása Sorsz. Év Hely A vendéglátó intézmény TÉMA XVÍT. 1985 Nürnberg Deutsche Verkehrsmuseum A német vasutak 150 éve XVIII. 1986 Stuttgart Buenos Aires* Daimler-Benz Museum Az autó felfedezésének 100. évfordulója A múzeumok és a történelmi értékek: vészkiáltás XIX. 1987 Budapest Közlekedési Múzeum A közlekedési múzeumok jövője * Kibővített vezetőségi ülés volt, mert az ICOM keretében Argentínában rendezett közgyűlésen csak mintegy tíz IATM tag jelezte, hogy részt tud venni (Buenos Aires fő témája: Museums and survival of the heritage: emergency call) képviselő. A bgtöbb múzeum, társaság és más intézmény, valamint egyéni tag Európából való, de az észak-amerikai földrészről is viszonylag magas a tagok száma. Az ICOM keretében működő nemzetközi múzeumi bizottságok és szövetségek között az IATM mind taglétszámával, mind pedig aktív szakmai programjaival 1968 óta az elsők közé emelkedett. Az első, Budapesten tartott rendkívüli közgyűlés indította el azt a sikeres konferencia sorozatot, amely a korábbi közgyűlések kibővítéseként lehetővé tette a közlekedési múzeumokat leginkább érdeklő aktuális problémák napirendre tűzését és nyilvános megvitatását. 1969 előtt az évente összejövő múzeumi szakemberek főként szervezeti kérdésekkel foglalkoztak, és programjuk gerincét a vendéglátó ország múzeumi létesítményeinek megismerése alkotta. A múzeum látogatások természetesen továbbra sem tűntek el az IATM éves rendezvényeiből, azonban jobban illeszkedtek az adott konferencia témáihoz. Ha végignézzük a tizenkilenc közgyűlés és konferencia programját (1. táblázat), akkor jól kiszűrhető az a néhány nagy problémakör, amely leginkább az érdeklődés középpontjában állt: a múzeumi modellek elmélete és gyakorlata; az eredeti tárgyak, járművek gyűjtése, kiállítása, restaurálása és működtetése; a múzeumok és a tömegkommunikáció, a közművelés komplex megközelítése; a közlekedési múzeumok specifikumai a jelenben és a jövőben, helyük a múzeumok sorában, és egyáltalán a világban. Ugyanez tükröződik az évkönyvekben közölt „IATM-Krónikák"-ban, s a konferenciák előadásainak szövegében is. A múzeumokat körülvevő világ változásai is jól érzékelhetők az előtérbe került kérdéscsoportok kiválasztásánál. Az 1970-es évek elején még elsősorban az alapfogalmak tisztázására törekedtek a konferenciákon, olyanokra például, mint amilyen az eredeti objektumok és a modellek funkciója a közlekedési múzeumokban; az e témakörrel kapcsolatos módszertani megállapítások a mai napig nem vesztették érvényüket. Ez az időszak a szervezet és a múzeumok életében a progresszív felfutás éveit jelentette; volt lehetőség és igény néhány alapkérdés teljes feldolgozására, a problémák és a megoldások rendszerbe foglalására. Ilyennek tekintjük a már említett eredeti járműmegőrzés, valamint a modellépítés elvi, műszaki és történeti problematikájának kidolgozását. De nem kevésbé jelentős volt annak a témának a feltárása sem, amely a közlekedés múzeumi bemutatásának általános feltételeit összegezte. 567