A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Koltai Mariann: A Paksi Vasúti Múzeum 49

a meghirdetetett ünnepélyes megnyitóra — az esemény jelentőségéhez méltóan — a vasúti múzeum minden szempontból megfelelt az elvárásoknak (4. és 5. ábra). A paksi vasút története Az épületegyüttes és az ide telepített vasúti kiállítás ismertetése előtt essék szó a paksi vasút történetéről. Paksot a múlt század végén — amikor még nem volt vasúti összeköttetése — mezővárosként emlegetik. Mint jelentős agrártelepülésnek a Duna partján, létfontosságú volt számára — a vízi út mellett — a vasút kiépítése. A vasútépítés megvalósulását előmozdították a helyi érdekű vasutak létesítését biztosító törvények (1980. XXXI. te. és az ezt módosító 1888. IV. t.c). E törvények értelmében a vasutak építésére az engedélyt a miniszter adta meg, ami legfeljebb 90 évre szólt; ennek lejárta után a vasút minden kárpótlás nélkül az államra háramlóit. A helyiérdekű vasút kiépítésének fő célja, hogy „az illető vidék forgalmi és közgazdasági igényeinek megjeleljen." A törvény könnyített az építési és üzemi feltételeken, a vonalak kezelését az ún. szabvány szerződés alapján a MÁV, illetve a kamatgaranciát élvező magánvasutak kötelesek voltak átvenni. Az állam is évi támogatásban részesítette a vasutakat. A kedvezmények eredményeként 1896. végéig az országban mintegy 6350 km hosszú helyiérdekű vasútvonal épült, általában normál nyomtávolsággal, de voltak keskeny nyomtávolságú hév vonalak is. Műszaki létesítményeik — állomások, fűtőházak, pályák — kötelező érvényű szabványtervek alapján épültek. A „Fehér- és Tolna-vármegyei helyi érdekű gőzmozdonyú vasutak székesjehérvár— adonyszabolcsi és adonyszabolcs—paksi vonalaira vonatkozó engedélyokirat'''-ot 1895. június 22-én 45641. sz. alatt adta ki a kereskedelemügyi magy. kir. miniszter

7 (6. ábra). A vasútvonal Székesfehérvár és Adony-Szabolcs között 1896. október 1-én nyílt meg, 28 km hosszban, Adony—Szabolcs és Paks között pedig 1896. december 23-án, 77 km hosszban. Az engedélyokirat értelmében Paks állomás ennek a másodrendű vonalnak „végvízállomás"-át alkotta, mozdonyszínnel, vízállomási berendezéssel és mozdonyfordító -koronggal. Az engedélyesek nevében Szeniczey Ödön „Fölhívás"-t adott ki még 1892. november 28-án, amelyben a vasút építési tőkéjéhez (5 425 000 forint) a hozzájárulást kéri. „Az 1888. évi IV. t.c. szerint ezen összegnek 35%-a törzsrészvények útján fedezendő. Miután ekként 1 898 750 forint értékű törzsrészvényre van szükségünk, s miután ezen törzsrészvény — tőkének egy nevezetes része még jegyezve nincsen .. . arra kérjük T. Uraságodat . .. azt előleges ígéret gyanánt aláírni ... méltóztassék.. . "

8 (L. a 6. ábrán.) A vasút történetéhez említésre méltó az a tanulmány, amelyet mádi Kovács János paksi földbirtokos 1895. januárjában jelentetett meg „Adatok a Fehér és Tolna megyei tervezett vasutakhoz a helyi érdekek kielégítése szempontjából" címmel.

9 A dolgozat részletes elemzést közöl a Székesfehérvár felől kiinduló Adony—Szabolcs, Sárbogárd és Bicske irányú vasúttervek országos és helyi érdekű gazdasági hatékonyságáról. Különösen érdekes az a kritikai észrevétel, amelyet a Paksot érintő akkor már jóváhagyott építési tervek ismeretében tesz: 7 KM. Archívum, 1910/Okm. sz. 8 KM. Archívum, 1975/Okm. sz. 9 Székesfehérvári Levéltár Cc 1721 sz. 54