A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Bálint Sándor: Az első hazai városi tulajdonú autóbusz-közlekedési vállalat története 379

elhatározták, hogy a szerelvények a Szabadság térre nem mennek be, mert a lóvasút teherforgalma oly nagy, hogy egymás közlekedését gátolják. Az ACSEV az októberi igazgatósági ülésén bejelentette, hogy a motoros vasút bevált, ez részben vonatkozik a városi forgalomra is. Újabb két De Dión Bouton rendszerű gépet rendeltek meg, de most már a Weitzer gyártól. A lóvasúti társaság a márciusban megtartott közgyűlésén bejelentette, hogy a nyeresége — 1902-ben — 45 742,86 K volt. Ám hamarosan emelni kell a lóvasúti kocsik javítására fordítandó összegeket, mert a járművek állapota egyre romlik. Röviden tájékoztatták a részvényeseket a várossal folytatott vitáról.

16 A társaság közgyűlése után, március 25-i keltezéssel a kereskedelemügyi és a belügyminiszterhez fordultak, s kérelmükben megfellebbezték Arad város azon határozatát, hogy az addigi tárgyalásokat megszünteti velük, és vissza kívánja állítani az 1898 előtti jogi helyzetet. Sérelmezik a város méltánytalanságát, azt, hogy nem akar egy évi haladékot adni és így megfosztja a lóvasúti társaságot a motoros üzemmel kapcsolatos tapasztalatok megszerzésétől, ami pedig szolgáltatásának korszerűsítéséhez szükséges lenne. Továbbá kéri a minisztereket, hogy az egy évi motoros próbaüzem letelte után utasítsák a várost, hogy kizárólag a lóvasúti társasággal tárgyaljon a motoros üzem kiterjesztéséről. Néhány szóban kifejtették, hogy a jövő, mint már látható, a gőz, de még inkább a benzinmotoros járműveké lesz. A lóvasúti társaság a miniszterekhez küldött kérelmének másolatát a polgármesterhez is eljuttatta. A jogügyi bizottság kissé meglepődött, mert a miniszterek az 1898-ban kötött szerződést mind ez ideig nem hagyták jóvá, tehát a lóvasúti társaság tévedett, amikor jogerőre nem emelt szerződéssel fordult a miniszterekhez. Azt viszont világosan látták, hogy a társaság már nem is akar villamos üzemre áttérni, inkább a motoros üzem iránt érdeklődik.

17 Institoris polgármester elrendelte a lóvasúttal kötött valamennyi szerződés megvizsgálását és a város jogainak pontos megállapítását. A jogászok kiderítették, hogy az alapszerződés 1868. augusztus 8-ától számítható, amikor az egyezséget megszövegezték. Megállapították, hogy az 50 év letelte előtt három évvel, tehát 1914-ben a város és a társaság közös bizottsága hivatott a lóvasút felszerelésének, kocsijainak, eszközeinek felbecslésére, értékének megállapítására. Egyebek mellett arra is fény derült, hogy a társaságnak 1885-ben átadott 50 hold földterületből 18 500 négyszögölt 1908. október 1-én „kiaknázatlanul" vissza kell adnia. A város vezetői úgy látták, hogy a feltárt tények megfelelő csoportosításával hatni tudnak a lóvasúti társaságra, s rá tudják venni az 1898. év előtti jogviszony visszaállítására, mert Arad közlekedését mindenképpen korszerűsíteni akarták.

18 A lóvasúti társaság kocsijai, pályái leromlottak, felújításra vártak. Számára kedvezőnek látszott az ACSEV ajánlata, hogy akár közösen, akár az ACSEV lebonyolításában a lóvasúti vonalakon motorosokat járassanak. Az ACSEV tervét a város is érdeklődéssel fogadta, mert ha ez a terv megvalósul, a város nagyot léphet a fejlődés útján. A vasút is tudta, hogy a lóvasúti társaság és a város közötti szerződés nem egészen 15 év múlva lejár. Szerette volna ezt az időtartamot meghosszabbítani egy újabb szerződéssel, amelyből esetleg a lóvasutat kihagynák. Az ACSEV-nak nagy tervei voltak. Minthogy a minisztérium engedélyezte az Arad—Újarad közötti fahíd vashídra cserélését, úgy gondolta, hogy a hídon át 16 A lóvasút közgyűlése. Arad és Vidéke, 1903. márc. 18. 4. p. 17 A lóvasút és a villamos. Arad és Vidéke, 1903. márc. 28. 3. p. 18 Nem lesz villamos. Arad és Vidéke, 1904. febr. 4. 3. p. 389