A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Bálint Sándor: Az első hazai városi tulajdonú autóbusz-közlekedési vállalat története 379

BÁLINT SÁNDOR AZ ELSŐ HAZAI VÁROSI TULAJDONÚ AUTÓBUSZKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT TÖRTÉNETE A múlt század végén az alig tíz éves automobil szerkezetileg oly szintre emelkedett, hogy az 1890-es évek második felében itt-ott már közforgalmú, személyfuvarozó járműként is közlekedhetett. A társasgépkocsik, az autóbuszok századunk elejétől veszik ki részüket a tömegközlekedés lebonyolításából. Londonban 1904-ben, Berlinben 1905-ben, Párizsban 1906-ban álltak forgalomba egyszintes és emeletes automobil -omnibuszok. Magyarországon ezekben az években ígéretes próbálkozások folytak; közülük az aradi volt a legeredményesebb, s egyben a legnagyobb jelentőségű. Arad Dél-Magyarország nagy városa, mely a századfordulón már ipari központnak is számított. Története a régmúltba nyúlik vissza. Egyes források szerint a Traianus császár idején, a Tisza mentén épített nagy töltés — amely egyúttal közlekedésre is szolgált — Aradon át húzódott s élénkítette a település életét. Ez a töltés az 1800-as évek elején még látszott, útként használták. A középkorban a városnak változatos, olykor viharos sorsa volt. A múlt században indult gyors fejlődésnek. Aradon 1810 után nagyarányú építkezések kezdődtek; 1815-ben felépült az új megyeháza, a megyei kórház, majd több iskola, továbbá szilárd burkolatú utakat építettek. 1834/35-ben megkapta a szabad királyi város rangot és az ezzel járó kiváltságokat. A város lakóinak száma elérte a 20 ezret. Két évvel később, 1837-ben jelent meg az első hírlapja, a „Kundschaftsblatt", 1838-ban indult meg az első gyorskocsijárat Arad és Pest között, egy évvel később elkészült a város első kataszteri térképe. Az 1871 -ben megjelent „Arad-megye és Arad-város ismertetése" c. kötetben büszkén írják „Aradváros kereskedelmét és iparát tekintve: az ország fővárosán kívül, hazánk egyetlen városa sem képes oly lendületet felmutatni, mint amilyet e város néhány rövid év alatt a kereskedelem és ipar terén. Magyarország egyik legtermékenyebb vidékén — az Alföld és Bánsághoz egyaránt közel, a tiszavidéki, erdélyi és temesvári vaspályák által, melyek vég-, illetőleg kiindulási-pontjukat itt lelik, — a bel és külföld forgalmi telepeivel összeköttetésbe hozva: központjául szolgál az Alföld kereskedelmének is, hol a gazdászat s barom-tenyésztés milliókra rúgó értéket képviselő terményei, mint szintén az erdészet, borászat, a bányászat körébe tartozó termékek részint elárusít tatnak, részint feldolgoztatnak". Fejlettnek minősítik a mezőgazdasággal kapcsolatos iparokat, kiemelik a három nagy gőzmalmot, a hat szeszgyárat, amelyek egyúttal a szarvasmarha és a disznóhizlaldák gyarapodását is segítik. Három keményítőgyárat sorolnak fel, egy bőrgyárat említenek, ennek évi forgalmát százezer mázsában adják meg, de gyufagyárról, gőztéglagyárról, és haloxilin (lőpor) gyárról is szólnak. Az ismertetésben kitérnek a bányászatra is és megjegyzik, hogy ezek ugyan nem a város379