A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337

hangsúlyt helyez a szabadszervezet kiépítésével egyidejűleg a bizalmiférfi-rendszer kiépítésére. A szabadszervezet kiépítése voltaképpen csak akkor lehetséges, ha már létezik a bizalmiférfi-rendszer. Amikor 1907 októberében a bizalmiférfi szabályzat megszületett, a bizalmiférfi-rendszer kiépülése, ha még hagy is maga után kívánnivalókat, lényegében megtörtént. A szabályzatból képet nyerhetünk a bizalmiférfiak tevékenységéről, a korabeli szakszervezeti munka hétköznapjairól, s egyben sokoldalúságáról. A szabályzat kötelezővé teszi, hogy minden munkahelyen (és „istállóhelyen") a munkások válasszák meg a bizalmiférfiakat. Ha az adott munkahelyen 15-nél kevesebben dolgoztak, akkor egy, ha legalább 30-an, akkor kettő bizalmiférfit választanak. 30-nál magasabb létszám esetén minden további 25 munkás után még egy bizalmit választanak. Utóbbi esetben egy választott főbizalmiférfi hangolja össze tevékenységüket. A bizalmiférfiak összessége alkotja a bizalmiférfi-testületet. A bizalmiférfi-testület feladata: „a szervező bizottsággal karöltve a mozgalmat szervezni és egységesen irányítani", de ugyanakkor „minden tekintetben alá van vetve a szervező bizottság intézkedéseinek". A szervezőbizottság és a bizalmiférfi-testület közötti kapcsolatot a szervezőbizottság kiküldöttje tartja (majdnem mindig a szabadszervezeti titkár), aki résztvesz a bizalmiférfi-testület minden héten legalább egyszer (többnyire szerdán) megtartott értekezletén, és beszámol a két ülés között történt szervezeti ügyekről és azok intézéséről. A bizalmiférfiak a testület ülésein adhatják elő a konkrét ügyeket, panaszokat, határozatokat is hozhatnak, de „az üléseken az ellenőrzést a szervező bizottság kiküldöttje tartozik gyakorolni." A szabályzatban pontos meghatározásra került a bizalmiférfiak feladata. Ez különösen időszerű már, mivel a szaklap több írása arról tanúskodik, hogy a gyakorlatban teljes a zűrzavar és tájékozatlanság a bizalmiférfiak jogai és kötelességei körül; legtöbbször a vezetőség megkérdezése nélküli, önkényes sztrájkbalépésekről van szó. „A bizalmiférfiak feladata a munkahelyeken a szervezet érdekében tevékenységet kifejteni, a még szervezetlen munkásokat a szervezetnek megnyerni, a munkások tagsági könyvét ellenőrizni, a hátralékban levő tagokat a tagdíj lefizetésére szorítani." — hangzik a szabályzat. A bizalmiférfi a bizalmiférfi-testület ülését követő napokban a munkahelyen a tagokat értekezletre hívja össze, ezen beszámol panaszaik, ügyeik intézéséről, a hozott határozatokról, és gondoskodik azok végrehajtásáról. Értekezletet legalább hat hetenként egyszer kellett tartani, melyre meghívták a szervezőbizottság ügyvivőjét is. A bizalmiférfiak feladata ügyelni arra, hogy az adott munkahely munkarendjét, illetve a kollektív szerződést mind a munkáltató, mind a munkások betartsák. Ha munkáltató elismerte a bizalmiférfi-rendszert, akkor a bizalmiférfi képviseli feléje a szakegyletet. A munkaegyezmény, kollektív szerződés bármelyik fél által történt megsértése esetén bizonyos önállósága van: kisebb jelentőségű ügyet elintézhet, de komolyabb ügyet azonnal jelentenie kell a szervezőbizottságnak. Sztrájkot, bojkottot kimondani tilos a szervezőbizottság tudta nélkül. A bizalmiférfiakra politikai természetű feladatok is hárulnak, bizonyos értelemben párttevékenységet is végeznek. „A bizalmiférfiaknak oda kell hatniok, hogy minden munkás olvasója legyen a Fuvarozó Munkás szaklapnak és lehetőleg a Népszavának és pártunk irodalmának." Lényegében a bizalmiférfi feladata a tagoknak a szabadszervezetbe való tömörítése is: „kötelesek a bizalmiférfiak a tagokat az ellentállásra szorítani." A bizalmiférfiaknak azonban nemcsak kötelességei vannak. „A munkahelyeken minden tagnak kötelessége a bizalmiférfiakat működésükben támogatni, a munkaegyezmény keretén belül meg is védeni, a bizalmiférfi-testület utasításait tisztelni és becsülni." 348